 |
 |
 |
Itt megtalálsz minket
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
  |
Bejelentkezés
| "Két tudós Pápán" |
| 2008. szeptember 01. hétfő, 20:03 |
|
Megjelent Kerecsényi Zoltán legújabb könyve Ferenczi Sándor és Sigmund Freud találkozásának 100., a NYUGAT címû folyóirat megjelenésének 100., valamint az I. világháború befejezésének 90. évfordulójára jelent meg a fiatal pápai helytörténész, Kerecsényi Zoltán, a Pápa és Vidéke Honvéd Kulturális Egyesület elnökének legújabb könyve "Két tudós Pápán"-címmel. A pápai Jókai Mór Városi Könyvtár kiadásában, Dr. Erõs Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, kutatójának ajánlásával alig két hete a nyomdagép alól kikerült munka a pszichoanalízis két világhíres alakjának, pápai kötõdésének állít elsõsorban emléket. Ferenczi Sándor egy tizenkét gyermekes család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1873-ban Miskolcon. Édesapja 1848/49-ben honvédként szolgálta Kossuth „apánkat” illetve a magyar szabadság ügyét. 1849 bukását követõen könyvkereskedést indított. Ebben az irodalmat, zenét szeretõ családi közegben a kis Sándor kulturális érdeklõdése sokfelé ágazott el. Verseket írt, és még gimnazistaként hipnóziskísérleteknek vetette alá magát. Ettõl aztán nem volt megállás. Orvosi tanulmányokba kezdett, melyeket aztán Bécsben folytatott. 1897-tõl Budapesten élt, ahol általános orvosi és ideggyógyászati magánrendelõjének megnyitásáig kórházakban dolgozott.Ez az idõszak az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális virágzásának csodálatos korszaka volt. Ferenczi is sokat járt ekkor kávéházakba, ahogy általában Magyarország nagyvárosainak értelmiségi rétege, az újságírók, írók, költõk, akik ott adtak randevút egymásnak. A múlt évszázad eleji pesti kultúra egyik fontos képviselõjévé vált, Ignotus, Kosztolányi, József Attila barátja, Ady konziliáriusa lett. Ferenczi baráti kapcsolatain keresztül az irodalom megnyílt a pszichoanalízis számára, és mondhatni, a Nyugat egész nemzedékére hatással volt. Ezt József, Babits, Kosztolányi versein keresztül is igazolja a szerzõ a kötetben. Ferenczi fiatal orvosként olvasta Freud „Álomfejtését”. 1908. február 2-án pedig elõször találkoztak Stein Fülöp budapesti orvos közvetítésével. Ettõl kezdve intenzív eszmecserét, dialógust folytattak, barátságban és vitában álltak. A tudomány terén folyamatosan és kölcsönösen beszámoltak egymásnak gondolataikról, terveikrõl. Ferenczi számos ötlete és elgondolása jelent meg Freud munkáiban. 1933-ig, Ferenczi haláláig, több mint 1200 levél született. Ezek ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár tulajdonát képezik. A Ferenczi-Freud levelezés monumentális teljesítmény volt. A két tudós 1908 és 1933 között bizonyos idõszakokban naponta többször is váltottak levelet. A posta akkoriban gyorsabb volt, mint manapság. Budapestrõl, Pápáról Bécsbe, Berlinbe általában egy nap alatt odaértek a levelek. Freud és Ferenczi gyakran váltottak táviratot, és néhány telefonhívás nyoma is fennmaradt. Pápa, ez a dunántúli kisváros rendkívül „fejlett”, dinamikus település volt a két tudós korában. Ferenczi kényelmesen vehette igénybe 1914 és 1916 között a jól megszervezett, ide vezetõ vasúti vonalat, kényelmesen használhatta a pápai távíró- és telefonhálózatot, és mivel a „Dunántúl Athénja”- ként is emlegetett kultúr- és iskolaváros is volt, eljárhatott itt is kávéházakba /pl. a Fõ téri Bauer-féle, vagy a Kossuth utcai, Pollák- majd Mádai és Otthon névre hallgató kávéházba. Ez utóbbi, mely a Rákóczi F. utca elejével majdnem szemben volt található, Pápa legrégibb és legnagyobb kávéháza volt. A kávéház sok bankett és estély színhelye volt. Felléptek ott akrobaták, táncosok, sõt még mozgóképeket is vetítettek ott a film hõskorában. Elképzelhetõ, hogy Ferenczi pápai másfél éve alatt eljárt oda./ ; ismerkedhetett a helyi kulturális körökkel. S mivel a korabeli izraelita polgársághoz tartozott – nyelvi, kulturális, politikai értelemben egyaránt – elképzelhetetlen, hogy nem találkozhatott az ország egyik legnagyobb zsidó közösségének, a pápainak mindennapjaival, hiszen munkahelye a 7. honvéd huszárezred központja csaknem tõszomszédságban volt a pápai zsidónegyeddel, a Bástya utcai „forgataggal”. Ferenczi pápai éveit elsõsorban a Freuddal folytatott levelezésébõl ismerjük. Azokon túl, hogy a levelekbõl mély betekintést lehet nyerni a pszichoanalízis magyarországi recepciójának történetébe, - számunkra, pápaiak számára is érdekes, fontos, hasznos részleteket kapunk a város I. világháborús idõszakáról, az itt élõkrõl, az Esterházy-családról és nem utolsó sorban a honvéd huszárokról. Kerecsényi ezeket a „töredékeket” igyekezett helyi kutatásokkal, korabeli sajtó-forrásokkal kiegészíteni – mintegy kerek képet nyújtva az elsõ világégés borzalmas pápai idõszakáról, a járványokról, a betegségekkel való küzdelemrõl is. Már csak azért is, mert a Hadtörténeti Múzeum és Levéltárban õrzött, 1916-ban kelt „minõsítési leírás” szerint, Ferenczi, mint pápai ezredorvos elfojtott egy tífuszjárványt. Sajnálatos módon, erre konkrétan helyben nem található utalás, de az nem vitás, 1914 és ’15 között járványok egész garmada /vörheny, vérhas, tífusz/ fertõzött Pápán. Errõl eddig sehol nem készült dolgozat, - s különösképpen a város I. világháborús idõszakáról sem. A kerek tíz esztendõvel ezelõtt, Huszár János pápai nyugdíjas pedagógus szerkesztésében kiadott igen értékes „Pápa város elsõ világháborús emlékkönyve” címet viselõ 6-os számú Jókai Köri kiadvány sem foglalkozott Horváth Gyula tartalékos tüzér naplóinak, valamint az elhunyt pápai áldozatok névsorának közrebocsátásán kívül. Pedig Pápa szomorú fejezeteihez ez is hozzátartozik. Kerecsényi ezért igyekezett pótolni a hiányosságokat, és így, Ferenczi és Freud világháború alatti levelezésén kívül magát a kort is fel kívánta „térképezni” az olvasónak. Így elevenedik meg a világháborús évek alatti pápai társadalom, az iskolák, a felekezetek, a sajtó, a vendéglátás /pl. Griff szálloda, Ferenczi elsõ pápai lakhelye/, a gyárak, a kórházak /pl. a vasúton túl mûködött pápai járványkórház/, a járványok, a hadgyakorlatok világa. Külön szól gróf Esterházy Pálról, a Nyugat neves fõszerkesztõjének, Ignotusnak pápai látogatásáról, a kastély vagyis Ferenczi második lakhelyének „életérõl”, a grófi uradalom jószágigazgatójának fotografálásban örömét lelõ fiáról, akinek köszönhetõen 1915-bõl két fotó is fennmaradt Ferenczirõl Pápa tekintetében. Ezek mind bekerültek a Két tudós Pápán címû kötetbe. Mint a kastély udvarán, a repkénnyel befuttatott ablak elõtt álló ezredorvos, mint pedig a Freuddal közös, kastélyparkbeli, Tapolca-patakpart szélen ücsörgõs felvétel. Ez utóbbi némi fantáziával a címlapra is rákerült Pápa szimbólumával, a Nagytemplommal. Csak el lehet játszani a gondolattal, hogy mit tekinthetett meg együtt a két tudós Pápán - a kastélyt, a laktanyát, annak rendelõjét szerintem igen – hogy a hûs patakpart, vagy a Várkert, vagy huszárlaktanya fáinak árnyékában az „ontogenetikai+ és filogenetikai+ elmélet kikristályosodásán” kívül még mirõl diskurálhattak? Biztosan fontos dolgokról, ha Freud mindenképpen szükségesnek tartotta Pápára utazni. Kétségtelen, hogy épülésére szolgált mindkettõjük, és a pszichoanalízis fejlõdése számára maga a találkozás, és természetesen a pápai szakasz levelezése is. S különben is, szabad óráiban Freud fontos mûveit: „Három értekezés a szexualitás elméletérõl”-t, az „Über den Traum”-ot Ferenczi Pápán fordította le magyarra. És a legfontosabb, a legmeghatározóbb dolog is Pápán történt: a világ elsõ lovas analízise! 1915 elején, a huszárlaktanya udvarán, a mai Helyõrségi Mûvelõdési Ház elõtt parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát vette lóháton analízisbe… Szóval, Pápa nemcsak a Pápán „született” Petõfivel /"Petrovicsból Pápán lett Petõfi", itt írta le elsõként új nevét/, de a világhíres Ferenczivel is büszkélkedhet, akit bizony Európában és a tengerentúlon igen-igen nagyra tartanak Freud mellett a pszichoanalízis megteremtésében… Érdemes õt megismerni a pápaiaknak, és nemcsak a pápaiaknak. Jó ezekre is odafigyelni „zaklatott” világunkban… |
Hozzászólások