| Darwin és a marxizmus |
| 2011. január 05. szerda, 09:01 |
|
Darwin és a marxizmus A marxizmus és Darwin munkásságának a kapcsolatát egyetlen cikkben teljes mértékig kivesézni lehetetlen, ezért csak felületesen és egyszerű alapjaiban érintjük a témát. Anton Pannekoek, az antileninista marxizmus neves képviselője 1909-ben már írt a témáról Marxizmus és darwinizmus címmel. A kb. 25 oldalnyi angol nyelvű írás fellelhető a marxist.org-on. http://marxists.org/archive/pannekoe/1912/marxism-darwinism.htm Pannekoek röviden tárgyalja a marxizmust, a darwinizmust, a kettő kapcsolatát az osztályharc szemszögéből, s nem feledkezik el az eszközhasználatról, az Engels által is elemzett emberi kéz fejlődéséről. Alapvetően az írással egyetérthetünk, ám nem tekinthetjük egészen teljesnek, hiszen ami 1909-ben korszakalkotó, az ma már nem teljes. Nem elemzi ezen kívül a dialektikával való kapcsolatát, csak néhol felületesen érinti. Azóta számtalan új fajt, a „hiányzó láncszemeket” is felfedezték, és óriási lépést jelentett a genetika megjelenése 1953-ban, a DNS felfedezésével, mely tudomány ismét Darwint igazolta. Darwin munkássága Darwin (1809-1882) 1831-ben, azaz 22 évesen indult 5 éves hajóútra, mely során különböző fajokat vizsgált. A különböző fajok közötti hasonlóság nem csak Darwin fejében ütött szöget, előtte Lamarck és st. Hilaire már foglalkozott a témával, de ez csak elmélet maradt, bizonyítékokat nem tudtak szolgáltatni, és általános ellenállásba is ütköztek. Darwin viszont hosszú kutatás után 1859-ben megjelentette „A fajok eredete” című főművét, mely az egész világot alapjaiban megrázta, különösképpen a katolikus egyházat. A dogmák ledöntése: a darwinizmus 3 alapköve Az egyházi dogmákat a teremtéselméletről, a természetről és annak működéséről sikerült alapjaiban lerombolni. Darwin munkájának 3 alapköve a Biblia írásának 3 alapját cáfolja. I. Az élet több százmillió éves Darwin szerint. A modern kutatások bebizonyították, hogy Földünk ennél is több, 4,6 milliárd évvel ezelőtt, az élet, pedig 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, szemben az egyház által hangoztatott 10.000 évvel. II. A változás és a változékonyság: Az evolúció elmélete szerint az élet folyamatosan alakult ki, lassú fejlődések hatására. Az ősi fajokból keletkeztek az újak, az egysejtűek fejlődéséből kiindulva jöttek létre a fejlettebb organizmusok, a növények, majd az állatok. Ezek a fajok egymás mellett párhuzamosan továbbfejlődtek és manapság is folyamatos a változás, ma is új fajok keletkeznek. A tömegek számára megrázó az volt, és a hozzá nem értők is kikérték maguknak, hogy az „ember a majomtól származik.” III. A természetes szelekció: Ezen elmélet szerint fajok nem csak keletkeznek, hanem el is tűnnek. És természetesen nem csak a fajok, hanem az egyedek is. A természet alapvető lételeme az élet gátlása. Például: ha az E. Coli baktérium a maga ütemében szaporodna, és közben nem pusztulna, egy nap alatt annyira elburjánzana, hogy egy sejtréteg vastagságban az egész Földet beboríthatná. Ha nem lenne természetes szelekció, bizonyos rovarok úgy elszaporodnának, hogy több méter vastagon is beborítanák a bolygót. Az élőlények többsége – ez igaz a növényekre is – már az előtt elpusztul, mielőtt elérné a szaporodási kort. Ez azt jelenti, hogy az élővilágot a természet saját törvényei szabályozzák, nem, pedig isteni beavatkozások. A természet a saját törvényeinek engedelmeskedik, a fejlődés rugója, pedig maga a természetes szelekció és a mutáció. A mutáció egy véletlenszerű folyamat. Naponta több mint 5000 mutáció történik egyetlen emberben, amit komplex molekuláris biológiai rendszerek eliminálnak. E rendszerek persze nem működnek 100%-os hatékonysággal, és hibás, mutált sejtszaporulatok jelenhetnek meg, azaz daganatok és más patológiás folyamatok. Ha épp fejlődésben lévő sejteket érint, például a méhben fejlődő emberi lényt, akkor sajnos beteg gyermek születhet. Az is előfordulhat, hogy az egyed olyan tulajdonsága mutálódik, ami sokkal előnyösebb tulajdonsággal vértezi fel az egyedet, ekkor az kihasználva e tulajdonságából eredő előnyöket, sokkal életképesebbé válik, és a jobb genetikai állományt nagyobb eséllyel adja tovább utódainak, akik szintén életképesebbé válnak. Az evolúció és a dialektika A dialektika – Engels szerint – 3 alapvető törvényre vezethető vissza, melyek párhuzamba állíthatók az evolúció elméletével. A két filozófia, a marxizmus és a darwinizmus is a természet törvényeiből táplálkozó tudomány, ellentmondás köztük nem lehet. I. Az első dialektikus alaptörvény a mennyiség minőségbe és a minőség mennyiségbe való átcsapása. Ez utóbbit könnyen fellelhetjük, hiszen egy minőségileg életrevalóbb faj hamarabb el is szaporodik. Egy elszaporodott nagy egyedszámú fajban, pedig nagyobb eséllyel jön létre olyan utód, amely fejlettebb, mint elődei. Másik aspektusból vizsgálva a falka sokkal erősebb, mint akár annak az egyedeinél fejlettebb magányos állat. A DNS-ben történő mutációk, amelyek minőségi változások, elérhetik, hogy növekedjen egy fajnál a közösségi ösztön, azaz mennyiségileg több állat együttműködjön, ezzel erős populációt kialakítva. Persze számtalan egyéb példát is említhetnénk. II. A másik alaptörvény az ellentétek kölcsönös áthatásának törvénye. Ez is párhuzamos a darwinizmus tanításával, hiszen a természeti küzdelmekben is kialakulnak az antagonizmusok, amelyek összecsapnak, majd megoldódnak, magyarán szólva két (v. több) egyed, faj, populáció verseng egymással, az egyik, pedig felülkerekedik a másikon. A túlélésért folytatott harcban a legerősebbek lesznek a csúcsragadozók, ám ha új, rátermettebb faj jelenik meg, ők is kiszorulhatnak az elsőségből. Itt persze több millió év munkájára kell gondolni. III. A fejlődés során mindig valamiből valami jobb keletkezik, elvesztve a régi tulajdonságait, és megtartva azokat a tulajdonságokat, amiből újak és jobbak jönnek létre. A fejlődés pedig folyamatosan halad, egyre jobb tulajdonságokat létrehozva. Ez a dialektika harmadik alaptörvénye, a tagadás tagadásának törvénye. Ez a dialektikus tagadás nem csak a társadalmak, de a fajok fejlődését is leírja. Ahogy egy fajból másik, jobb faj jön létre, úgy jön létre egy társadalomból másik, jobb típusú berendezkedés. A tudomány egyházi üldözése Darwin forradalmi tanai rögtön üldözőkre találtak. Ennek alapvető okai nem tudományosak, hanem elsősorban politikaiak voltak. Virchow reakciós politikus –aki egyebekben az orvostudomány terén maradandót alkotott- odáig elmerészkedett, hogy azért bírálta a darwinizmust, mert az „szocialista és veszélyes”, nem, pedig egy természettudóstól elvárható szemszögből. Az egyház azonnal propagandába és lejárató kampányba kezdett, megjelentek a Darwint majomként ábrázoló képek. A tudomány vallásos üldözése nem új keletű, a középkorban már máglyára vetették a Biblia világképét tudományosan cáfolókat. Az anglikán egyház csak 2008-ban kért hivatalosan is bocsánatot, amiért elutasították és üldözték Darwin eszméit. Az egyház a folyamatos bizonyítékáradatnak köszönhetően kénytelen volt visszavonulót fújni, és egy nemrégiben feltett körkérdésre – miszerint elfogadják-e az evolúciót – egyik magyar történelmi egyház sem mert határozottan kiállni ellene. Általánosan elmondható, hogy az evolúciós elméletet megpróbálták beépíteni a dogmáik mellé, azt hirdetve, hogy a teremtés isteni eredetű, és az evolúció is ennek következménye. A korabeli burzsoázia kifogásai Pannehoek írásában kétféle burzsoáziát említ. Az angliai burzsoázia ellenségének tekintette a darwinizmust, mivel szocialistának tartották és küzdöttek ellene. Ezzel szemben a feudális államokban létező burzsoázia -forradalmi osztályként- viszont rokonszenvezett vele. Új elmélettel is előálltak, kihasználva a darwinizmust a szocializmus ellen. Ezt ma már szociáldarwinizmus gúnynévvel illetjük (a szociáldarwinizmus pejoratív fogalom lett, követői nem nevezik magukat szociáldarwinistának). E szerint a darwinizmus épp a szocializmus ellen van, hiszen a szocializmus egyenlőséget hirdet, a darwinizmus szerint a természet viszont egyenlőtlenségre törekszik, ahol a legerősebb maradhat életben, tehát a különbségek növelése a cél. Ez lett később a náci fajelmélet és a harmadik birodalom társadalmi berendezkedésének az alapja is. Ez az elmélet persze cáfolva lett, hiszen a kapitalizmusban nem az egyén rátermettsége, hanem a tőkéje az, ami erőssé teszi. Az egészséges, erős munkásember a rossz munkakörülményekkel, a nyomorral pillanatok alatt beteggé és elesetté tehető, egészséges gyermekei szintén kevesebb túlélési eséllyel rendelkeznek, mint azok a tőkések, akik vagyonuknál fogva jobb élelmiszerhez, egészségügyi ellátáshoz jutottak és jobb szociális körülmények között éltek. A szociáldarwinisták másik elmélete, hogy a szocializmus az osztályok eltűnésével pont azt a versenyt (tudományos kifejezéssel kompetíciót) szünteti meg, amely a fajok fejlődésének is mozgatója. Ez sem felel meg a valóságnak, hiszen a szocializmus nem szünteti meg a versenyt. A szocializmus csupán az osztályok közötti versenyt szünteti meg, a szocialista társadalom egyénei között azonban mindig lesznek különbségek, tehát közöttük megmarad a verseny, mint a fejlődés mozgatója. Antidarwinizmus és evolúció-tagadás ma Mióta a nagy történelmi egyházak nem támadják hevesen a darwinizmust, azóta kisebb és elszórtabb jelenség lett az evolúció-tagadás. Teljesen hasonló egy másik jelenséghez, a holocaust-tagadáshoz. Mind a kettő vert helyzetben van, ezért alapjában dogmákra, összeesküvés-elméletekre és az ellenőrizhetetlen álinformációkra épít. Kommunikációjában valami titkos igazság ismeretét kínálja, egy új és jobb élet reményével kecsegtet, és minden mai rossz történést felhasznál, mondván; az az ő elméletük ellenzői miatt van. Elszigetelt vallási csoportok terjesztik a bődületes ostobaságokat, természetesen az interneten. Egy ál-iszlám írás például nem érti, hogy kerültek ki a halak a szárazföldre és miért nem fulladtak meg. Ezzel az író orbitális hibát vét, és azt hiszi, hogy az evolúció nem évmilliós, hanem néhány perces folyamat. Nem is beszélve arról, hogy a „hiányzó láncszemnek” nevezett fajok létét is kétségbe vonja hasonlóan, ahogy a neonácik tagadják a gázkamrákat. Ahogy a gázkamrák megtekinthetők Auschwitz-ban, úgy a”hiányzó láncszemek” kövületei is ott vannak a múzeumok polcain. Egy másik antievolúciós elmélet szerint bonyolult szervek, például a szem és a fül csak intelligens tervezés folytán jöhetett létre, mert azok sok komponensből állnak össze. A sok komponens fejlődéséhez, pedig sok ugrás kell. Már pedig mi értelme lenne egy félig kész szemnek? Egyáltalán hogyan lehet egy lencse nélküli szem előny a túlélésért folytatott harcban? Ez is természetesen fals teória. A tudomány bizonyította – különböző fajokat vizsgálva – hogy a szem is hosszú idők során fejlődött ki. Először lapos szem volt, amely a fény jelenlétét érzékelte, aztán ez kidomborodott, amely az irányról adott többletinformációt. Majd kialakult az optikai rendszer, amely élesítette a képet. A szemfolyadék egy része besűrűsödött, ebből lett a lencse. A szív fejlődése szintén megfigyelhető. A zsákállatok egy üregű szívvel rendelkeznek, a halaknak kettő van, a hüllőknek és kétéltűeknek három. Az emlősök, köztük az ember is már négyüregű szívvel rendelkezik. Szintén a darwinizmus ellen hozták fel, hogy olyan fajok is léteznek, amelyek a túlélés szempontjából előnytelen tulajdonságokat vettek fel. Például bizonyos madarak rikító tollazata nehezíti a rejtőzködésüket, és könnyen ragadozók prédájává válhatnak. A modern tudomány erre is választ talált. A túlélésért folyó harc nem csak rövid távú, de hosszú távú folyamat is. Nem csak a létért folyik harc, hanem a szaporodásért is. A hím madarak díszes tollazata, pedig felkelti a nőstények figyelmét, tehát a szaporodás is nagyobb eséllyel jön létre. Egy pávafarmon az ollóval ritkított tollazatú hímek sokkal kevesebb alkalommal szaporodtak, mint a díszesebbek. A genetika: neodarwinizmus 1953-ban Crick és Watson felfedezték a DNS-t, az örökítő anyagot, mely minden élőlény minden sejtjében jelen van. A mendeli öröklődés, a genetika és a darwinizmus szintéziséből született a neodarwinizmus elmélete. Ez már molekuláris szintű bizonyítékokat szolgáltat az evolúcióra. A változásért felelős mutációkat azonosíthatták a DNS-ben, sőt a gének manipulálásával új tulajdonságokat sikerült mesterségesen előállítani. Az előbb említett zsákállat együregű szívét egy mesterséges mutációval sikerült kétüregűvé változtatni. Ezen kívül az evolúciós elméletet bizonyítandó, a DNS-szakaszok vizsgálatai alapján elmondhatjuk, hogy az ember genetikai állománya 96%-ban megegyezik a csimpánzéval. Sőt, 75%-ban „kutyák vagyunk”, 30%-ban pedig nárciszok! A modern tudománynak a marxizmus számára legfontosabb eredménye a mitokondriális DNS vizsgálata. A mitokondriumok a „sejtek erőművei”, amelyek az anyagból energiát állítanak elő. A mitokondriumok saját DNS-sel rendelkeznek. A közösülés után a petesejt és a hímivarsejt egyesül, ebből lesz az új élet. Az apai és anyai DNS alakítja ki az egyed új tulajdonságait. Kivéve a mitokondriumokét! A hímivarsejtnek mozognia kell, ezért a mitokondriumai nem a fejében, hanem a farokrészéhez közel találhatók, hiszen itt van lokálisan szükség energiára. A hímivarsejtnek viszont csak a feji része kerül be a petesejtbe, a mitokondriumok a farokkal együtt kinn maradnak és elsorvadnak. Ezért az embert felépítő sejtek mindegyikében kizárólag az anyától örökölt mitokondriumok és annak DNS-tartalma lelhető fel. Ennek a mitokondriális DNS-nek a populációs, genetikai vizsgálata során sok hasonló génszakaszt találtak. Végeredményben leszögezhető és bizonyított, hogy a ma élő összes ember egyetlen egy ősanyától származik. Ezért ez az Éva-elmélet nevet kapta, amely a szocializmus alapeszméit igazolja. Különösképpen a fajelmélet koporsójába üti be a sokadik szeget, a rasszizmus álelméleteit cáfolja, és legfőképpen az internacionalizmust és a humanizmust erősíti. A népek között egyenlőség és testvériség elvének óriási lökést ad, hogy az Éva-elmélet tudományos bizonyítása szerint minden egyes ember testvér (, pontosabban rokon). A legújabb –egyelőre nem bizonyított- elméletek szerint nem csak egy ősanya, hanem egy ősi progenitor sejt is létezett. Tehát nem csak minden ember, de minden egyes élet, minden egyes élő sejt ugyanabból az egy ősi progenitor sejtből keletkezett. Ha mind ez igaz, akkor minden élet is testvér, ennek bizonyítása vagy cáfolása azonban még a jövő feladata. DW |
Hozzászólások
Az anyag dialektikus attribútuma a funkció és struktúra.
DARVIN JÓSLATA
(Darwin és a dialektikus rendszerelmélet)
A földi élet millió és millió csodájában gyönyörködve óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, ki vagy mi hozta létre, tengeri és szárazföldi élőlények sokaságát, a fákat, a színpompás virágokat, az állatfajok százezreit és végül az embert, aki kutatja mindezek létrejöttét. Az élők kifinomult struktúrájára, környezetükhöz alkalmazkodó, bonyolult belső folyamataik kialakulására alapvetően kétféle magyarázatot talált az emberi megismerés.
Az egyszerűbb, ősi megoldás a természetfeletti lény, a teremtő feltételezése. Ezt a hitet napjainkig táplálja – többek között – az életfolyamatok modern eszközökkel feltáruló újabb és újabb, megdöbbentő részleteinek megismerése. Egyre nehezebben elképzelhetőnek tűnik a rendkívül bonyolult rendszerek környezethez való alkalmazkodásának „véletlen” kialakulása.
Az élet megvalósulásának másik magyarázata szerint, a fejlődés több lépésben, fokozatosan jött létre. Charles Robert Darwin (1809-1882) „A fajok eredete” (1859. „The Origin of Species”) című munkájában, a kor tudományos színvonalának megfelelő bizonyítékokat sorakoztatott fel azon állítása mellett, miszerint a mai élőlények százmillió évek (mai tudásunk szerint körülbelül 3,5 milliárd év) alatt, az ősi, egyszerű élőlényekből jöttek létre, a környezet hatására, a természetes kiválasztódás és a mutációk (az örökítő anyag spontán változásai) következményeként. Ily módon alakult ki a biológiai fejlődés csúcsát jelentő emberi faj is. Ezt a hipotézist azért nehéz elfogadni, mert az emberi tudat számára az évmilliók, évmilliárdok és hatásuk egyszerűen felfoghatatlan. Szerencsénkre a tudósok több évszázados kutatásai számtalan részletét tárták fel ennek a folyamatnak. A mai tudomány a DNS szakaszok vizsgálatával számszerűen kimutathatóvá tette az evolúció folyamatát, ezáltal az ember és más élőlények „rokonsági” fokát. Például az ember genetikai állománya 96%-ban megegyezik a csimpánzéval. Sőt, 75%-ban „kutyák vagyunk”, 30%-ban pedig nárciszok.
Darwin zsenialitását bizonyítja, hogy az élő anyag fejlődésének törvényszerűségeit általánosíthatónak jósolta: „…az élet alapelvét egyszer majd egy általános törvény részeként, vagy következményeként fogják felismerni.” Születtek elméletek Darwin felismeréseire hivatkozva, például a kétes hírű szociáldarwinizmus elmélete. Forduljunk inkább a rendszerelmélethez. Vizsgáljuk a biológiai rendszerek topológiájának, elemeik kapcsolódásának, jellegzetes fejlődési állomásait, várhatóan így van esélyünk arra, hogy a felismerünk olyan törvényszerűségeket, amelyek kiterjeszthetők a fizikai anyag és a társadalom fejlődésére is. Ilyen megközelítésben a biológiai rendszerek fejlődése négy, jól elhatárolható fokozatot mutat:
1. halmazrendszere k fokozata, az egysejtű telepek. Az azonos fejlődési szintet és fokozatot képviselő elemek együttese (halmaza). Az elemek közt nincs tartós, meghatározó kapcsolat, csak ennek lehetősége áll fenn,
2. differenciálódás fokozata, a növények, a differenciálódott elemekből álló növényi sejtszövet kialakulása. Működésében meghatározó a közvetlenül érintkező sejtek kölcsönhatása,
3. centralizálódás fokozata, a központi irányítószervvel rendelkező állati élőlények megjelenése, amelyekre jellemző, hogy az idegközpont hangolja össze az elemek, szervek működését,
4. az integrálódás fokozata, a fejlett központi idegrendszerük segítségével kapcsolatot tartó, kommunikáló embercsoportok. A kommunikáció képessége teszi lehetővé az emberek számára a magasabb szintű, társadalmi fejlődés kialakítását.
A biológiai evolúciót követő társadalmi szintű fejlődés során ugyancsak megfigyelhető az elemek szerveződésének négy fokozata:
1. halmazrendszere k fokozata, a tulajdonképpen független, minden téren önellátó, egyre magasabb színvonalon kommunikáló elemekből, emberekből álló ősközösségi társadalmak kialakulása,
2. differenciálódás fokozata, a feudális társadalmakban elkülönülnek a szakmák (földműves, hivatalnok, katona, stb.). A hatalom érvényesítése közvetett (szövevényes). Jól jellemzi a kórszak viszonyait a mondás: „az én hűbéresem hűbérese nem az én hűbéresem.”
3. centralizálódás fokozata, a polgári társadalom, ahol a központi hatalom a teljes társadalmi szféra felett rendelkezik. Törvényekkel, adományokkal és erőszakszervezetek kel szabályozza a rendszer működését.
4. az integrálódás fokozata, az integrált társadalom. A centralizálódott társadalmak központi szerveinek együttműködése, az anyagi és technikai erőik egyesítése például az egyes résztvevők korlátait meghaladó feladatok hatékony és gazdaságos elvégzésére.
Amennyiben a biológiai evolúciót „egy általános törvény részeként, vagy következményeként” fogadjuk el, a biológiait megelőző szint, a fizikai szint elemei sem jelenthetnek kivételt, evolúciójukban felismerhetőnek kell lennie a négyfokozatú fejlődésnek:
1. halmazrendszere k fokozata, az Ősrobbanás után 10-43 – 10-32 szekundumig. Gluon-lepton plazmával töltött tér keletkezik. Semmi sem stabil, minden kapcsolat, amint létrejön, szinte azonnal felbomlik,
2. differenciálódás fokozata, (10-4 szekundumtól) Megtörténik a „kvarkbezárás”, a kvarkszövet kialakulása. Jellemző elemei a kvarkokból létrejövő hadronok (protonok, neutronok).
3. centralizálódás fokozata, (400 perccel az ősrobbanás után) Kezdetben jellemző elemei: deutérium, hélium, lítium atommagok. A 300 000. évtől 1 millió évig tart az anyagidőszak, amikor a csökkenő hőmérsékletű Univerzumban az erős és elektromágneses kölcsönhatások jelentős részben centralizált, atomos szerkezetű anyaggá szelídítik az addig szabadon tobzódó energiákat. Az időszak vége felé kémiai kötések is létrejönnek.
4. az integrálódás fokozata, Az erősebb kölcsönhatások kiegyenlítődése után, meghatározó mértékben az atommagok gravitációs kölcsönhatása válik az Univerzum struktúráját kialakító erővé. Elemei az atomokból álló galaxisok, csillagok, bolygók, amelyeket, a súrlódási plazmából létrejött ősgalaxisokból formál a gravitáció.
A fizikai, biológiai, és társadalmi evolúció jól példázza a dialektika harmadik alaptörvényét, amit a tagadás tagadásának is szokás nevezni: az előző szakasz egyes tulajdonságai megismétlődnek a fejlődés magasabb fokán, így jön létre a fejlődési spirál. Például a fizikai szinten a centralizálódás az atomok kialakulását eredményezi. A biológiai szinten ez a tulajdonság központi idegrendszerrel felruházott élőlények formájában jelenik meg. Társadalmi szinten ezt a fejlődési fokozatot az erős központi hatalommal rendelkező polgári társadalom valósítja meg.
A teljesség érdekében a mesterséges rendszerek evolúciójáról se feledkezzünk meg. A technika fejlődése a kőbaltától a rakétatechnikáig hosszú utat tett meg:
1. halmazrendszere k fokozata, előfeltétele az összetett rendszerek létrehozásának (mint a biológiai szinten az egysejtű telepek). Ilyen rendszerek például, (régen) az „egy alkatrészes” eszközök: szakóca, balta, nyílvessző, (ma) alkatrész vagy félkész-árú raktár.
2. differenciálódás fokozata, a rendszert alkotó, hasonló technikai színvonalú elemek, amelyeknek differenciálódott szerepűk és kapcsolataik vannak. Ezek a kapcsolatok a rendszer meghatározott elemeire korlátozódnak, nincs átfogó hatókörű központi elem. Ilyen, például, a mechanikus írógép, nyomdai szedőgép, vagy a mechanikus számológép.
3. centralizálódás fokozata, a központi elem közvetlenül, vagy közvetve hatással van a rendszer minden elemére. A központi elem, érzékelői által kapott információkat feldolgozza, és az adattárába programozott válaszoknak megfelelő rendszerszintű funkcionális folyamatokat generál. Ilyen rendszer a gyakorlatban például elektronikus processzor által vezérelt számítógép, gépkocsi, CNC szerszámgép.
4. az integrálódás fokozata, nagyon összetett, bonyolult rendszer esetében, mint például óceánjáró, repülőgép, űrhajó stb., több, más-más részfeladatot koordináló processzor együttműködése, integrációja válik szükségessé. Az integrálódás ebben az esetben is úgy valósul meg, hogy több centralizált rendszer központi eleme „kommunikál” egymással, és ezáltal összehangolják működésüket.
Szólnunk kell még egy, a fentiektől eltérő rendszertípusról. Ugyanis minden fejlődési szinten találunk olyan rendszereket, amelyek elemei megtartják függetlenségüket. Kapcsolatuk alapvetően egymás „végtermékeinek” feldolgozásában merül ki. Nevezzük ezeket funkcionális rendszereknek.
• Fizikai szinten: funkcionális rendszert alkotnak a periódusos rendszer elemeiből felépülő, vegyérték elektronjaikkal kapcsolódó kémiai vegyületek.
• Biológiai szinten: funkcionális rendszer, a tápláléklánc. Elemei lehetnek a szint bármely fejlettségi fokozatán álló élőlények az egysejtűektől az emberig.
• Társadalmi szinten: tipikus funkcionális rendszer a piac.
• A mesterséges funkcionális rendszereket is az egymástól független elemek funkcionális kapcsolata jellemzi. Ilyen, például, egy ország, vagy országrész közlekedése, vagy információs hálózata (például: telefon, internet).
Összefoglalva:, a rendszerelmélet alapján meghatározható az az „általános törvény” amelynek következményeként felismerhető a fizikai, a biológiai és a társadalmi szintű evolúció alapelveinek hasonlósága. Minden fejlődési szinten a rendszer-elemek négyféle szerveződési formája figyelhető meg. Minden szint független elemekből álló halmaz fokozattal indul. Ezt követi az elemek kapcsolódása és differenciálódása. A harmadik fejlődési fokozaton minden rendszerben létrejön egy, a működését meghatározó központi elem. A negyedik fokozat elérésekor a megvalósul a központi elemek kapcsolata, integrációja.
Mindezek alapján, a földi evolúciós folyamat az Ősrobbanástól az intergalaktikus integrációig röviden úgy foglalható össze, hogy a fizikai evolúció során az alapvető kölcsönhatások közül végül a leggyengébb, a gravitáció válik meghatározóvá. Az erősebb kölcsönhatások kiegyenlítődése kedvező feltételeket teremt bizonyos égitesteken (például a Földön) a biológiai evolúcióhoz. A biológiai fejlődés eredményeként létrejön az emberi faj. A fejlett kommunikációra képes emberek egyre hatékonyabb társadalmi rendszereket hoznak létre. Jelenleg a centralizált társadalmak (kormányok) integrációs törekvéseinek vagyunk alanyai.
A jövőben, ha sikerül elkerülni bolygónk katasztrófáit, az emberiség képes lehet a földi integrációk integrációjával részt vállalni egy intergalaktikus integrációban.
Az alábbiakban az evolúció folyamatának táblázatos összefoglalása látható.
Sasvári Ákos
TERMÉSZETES RENDSZEREK EVOLÚCIÓJA
Evolúciós szintek Struktúra / funkció 1. Halmaz fokozat 2. Differenciálódás fokozata 3. Centralizálódás fokozata 4. Integrálódás fokozata
4. Integrált társadalmi szintű strukturális rendszerek Független integrációk (ez a jelen) Differenciálódó integrációk Centralizálódó integrációk Intergalaktikus integrációk
funkcionális rendszerek Integrált piacok
3. Társadalmi szintű strukturális rendszerek Ősközösség Feudális társadalom Polgári társadalom Integrálódó társadalom
funkcionális rendszerek Piacok
2. Biológiai szintű strukturális rendszerek Egysejtű telep Növényi sejtszövetek Állati szervek Emberek
funkcionális rendszerek Táplálékláncok
1. Fizikai szintű strukturális rendszerek
Gluon-lepton plazma „Kvarkbezárás, kvarkszövet" Atomi struktúra, deutérium, hélium, lítium Galaxisok
funkcionális rendszerek
Kémiai vegyületek
Mester-séges rendszerek Például (ma): alkatrész raktár Mechanikus írógép, számológép, szedőgép, stb. Processzor vezérlésű gép, jármű, stb. Több processzoros rendszer (pl.: űrhajó)
funkcionális rendszerek Közlekedés, telefon, internet, stb.
Bővebben:
Sasvári Ákos: A VILÁGEGYETEM „KETTŐS TERMÉSZETE”
RENDSZEREK EVOLÚCIÓJA (Kornétás Kiadó 2008)
Német nyelven:
Ákos Sasvári ZUR „DUALITÄT” DES UNIVERSUMS und
EVOLUTION DER SYSTEME (2009 edition nove)
(? lehet, hogy a táblázat ne ment át)