A média egyes interjúalanyai,politikusok,műsorvezetők,újságírók,stb., unos-untalan s egyre gyakrabban használják gyalázkodásra a „kommunizmus” szót olyan összefüggésben,hogy a „kommunizmus megbukott”,a „kommunizmus áldozatai és bűnei”, a „kommunizmus idején és alatt”,még dátumot is kitaláltak az „áldozatok napjának” megemlékezésére( február 25)Sajnálatos,hogy ezt a történelmietlen  tévedést baloldali politikusok és szakemberek is elkövetik,míg a jobboldal csupán fölmelegíti a két világháború közötti „komcsizást”,le akarván járatni valamennyi baloldali pártot és politikai mozgalmat.  Másrészt az a cél,hogy a kapitalizmus fellángoló újabb én válsága idején elhitessék a  forrongó,elégedetlen tömegekkel,hogy a „kommunizmus”,a „ marxizmus-leninizmus halott”,meg hogy a „kapitalizmusnál jobb társadalmi rendszert még nem találtak ki”,stb., Mit is mond viszont nekünk a történelem?

1.    Mi is a kommunizmus?
a) A kommunizmus,mint ideológia,elmélet tartalmazza egy új társadalmi rendszer megvalósításának lehetőségeit és módozatait. Ez az értelmezés gyakran felbukkan a marxizmus klasszikusainak munkáiban(pl. Kommunista Kiáltvány,A baloldaliság, a kommunizmus gyerekbetegsége,stb.,).Marx és Engels 1848-as Kommunista Kiáltványa óta a kifejezés elsősorban az általuk leírt osztály nélküli társadalmakat,illetve az ezek megvalósítására létrejött politikai ideológiát(marxizmus) és mozgalmat jelentette. Számos, magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom jelent meg a történelem során (pl. maoizmus, trockizmus, tanácskommunizmus, luxemburgizmus, keresztény kommunizmus, eurokommunizmus,stb.). Azonban a Szovjetunióból kiindult marxista-leninista,később sztálinista,maoista,illetve az ezekből kiindult további irányzatok voltak azok,amelyek a 20.század világpolitikájára a legnagyobb befolyást gyakorolták.
1918-ban , az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Orosz Kommunista Párt nevet,amit más országok velük szövetséges pártjai és politikai szervezetei ezután követtek. Ettől kezdve a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának,hivatalos doktrínájukat pedig „kommunizmusnak” kezdték nevezni. Ebben Marx terminológiáját követte a politológia, amely szintén a kommunizmus első fázisának(szocializmus) nevezte el azokat a társadalmakat,amelyek a kapitalizmus megdöntése után, a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban vannak.
A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség és testvériség
mint a liberalizmusé,de szabadságeszménye nem individualista jellegű. Mert az  elnyo-
mástól, a nélkülözéstől , a kizsákmányolástól mentes,de értelmes munkát lehetővé tevő
szabadságot mindenki számára biztosítani kell,az ehhez vezető út pedig a létező burzsoá
struktúrák ,intézmények megszüntetése,lerombolása,mert ezek gátolják sokak szabad-
ságát és védelmezik kevesek kiváltságait. A kommunizmusban az egyén szabadsága nem
kerülhet szembe a közösség szabadságával,egyik sem előbbre való a másiknál,mert mindket-
tő érdeke egybeesik. A szabadság egyaránt a közösség és az egyes ember jellemzője.
A termelési eszközök – tehát az emberiség létfeltételeinek tulajdonba vételével megszűnik  
a kommunizmusban a tőke munka fölötti uralma,a kapitalista munkamegosztás,eltűnik a
bérmunka,vagyis mint az ember alkotó tevékenységére külső kényszerként ható tényező. A
kommunizmus hívei szerint a munka felszabadításával nem csökken,sőt minőségben és
mennyiségben egyaránt olyan mértékben növekszik a társadalom gazdasági produktivitá-
sa,hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése. Vagyis a kommunizmus célja  egy
új világrendszer kialakítása,amely elméleti nézeteiben  univerzális és internacionalista-koz-

mopolita jellegű,de ugyanakkor,főként a kelet- európai  szocialista országok állami politi-
kájában a nacionalizmus szélsőséges formáin alapuló intézkedések is megjelentek(pl. Romá-
nia, Csehszlovákia,Jugoszlávia,stb.,)
Érdemes megjegyeznünk,hogy Marx a történelmet egy tudatos folyamatnak képzelte el,a-
melynek  van kezdete és vége,a történelmi változások mozgatórugója  pedig kizárólag a gazda-
ság,ezen belül is a termelőeszközökhöz való viszony,illetve   a termelőeszközök tulajdonosai
és a társadalom többi része közötti feloldhatatlan ellentét.Véleménye szerint a tőkés világ 
legnagyobb gondja az elidegenedés,ezt pedig  csak  az osztálynélküli kommunista társadalom
szüntetheti meg. A kapitalista rend lerombolása és a kommunista társadalom megteremtése 
közti időszakot  Marx a kommunizmus első fázisának nevezte,később Lenin ezt nevezte  
el szocializmusnak, eltérően a megvalósuló kommunista társadalomtól,melyet Marx a kom-
munizmus magasabb fázisának,Lenin pedig  jelző nélküli      kommunizmusnak nevezett.
A Marx és Engels utáni teoretikusok,mint Bernstein,Kautsky, Rosa Luxemburg,Lenin) már
fejlett, a nemzetközileg is integrálódó  kapitalizmus keretei között keresték a kommunista
mozgalom lehetőségeit és a követendő stratégiát A forradalmi és a parlamenti-reformista 
elképzelések ebben az  időben kristályosodtak ki,általában egy-egy párton belül, viszont a
kommunisták a tőkés rendszer valamennyi válságában igazolni tudták elméletüket. A moz-
galmat igazán,a Párizsi Kommün bukása után az I.világháború végére  annyira kiéleződtek
a társadalmi feszültségek,hogy 1917-1919 között   Európán forradalmi hullám söpört végig.
A forradalmak bukása,illetve az 1917-es orosz forradalom  tanulságainak levonása tovább
gyengítette a nyugati mozgalmakat,új irányzatok önállósodtak,eközben a szovjet rendszer
megerősödése a lenini utat látszott igazolni. 

b) A kommunizmus – mint társadalmi rendszer
Ebben az összefüggésben e fogalmat alig használták,mivel megvalósulását az ideol
megalkotói a távoli jövőbe tették. A tőkés ideológusok szóhasználatában,persze eltérő
gyakorisággal,de előfordul  a „kommunista rendszer”,vagy egyszerűen a „kommunizmus”ki-
fejezés,mint egy létező társadalmi rendszer megjelölése. A téma szakirodalmában találko-
zunk a „kommunista ország”, a „szovjet típúsú rendszer”, a „központilag irányított gazdaság”
„parancsgazdaság”,”államszocializmus”,stb.,megnevezésekkel is, vagyis a fogalom körülha-
tárolása meglehetősen szemantikai jellegű volt. A szocialista rendszer és a kommunizmus,a
kommunista rendszer rendszer közötti  választás a következő megfontoláson alapult.
A marxizmus-leninizmus,a kommunista pártok hivatalos ideológiája a kifejezést olyan jö-
vendőbeli,eddig meg nem valósult ,utópisztikus társadalmak jelölésére tartotta fenn,amelyben
mindenki szükségletei szerint részesedik majd a társadalmi termelésből. Figyelemre méltó,
hogy az uralmon lévő kommunista pártok hívei soha nem nevezték kommunistának saját
rendszerüket! Ezért is hibás „kívülről”ráakasztani ezt az elnevezést,mert a kialakult
rendszerekre  sokkal inkább a „szocialista” szóhasználat illett,de radikális forradalmi né-
zetek vallók,mint az anarcho-kommunisták,még ennek megvalósulását is tagadják.
Voltak,akik azt a gazdaságot nevezték szocialistának,amelyben jelentős a köztulajdon a-
ránya és azt az országot nevezték kommunistának,ahol a kommunista párt volt hatalmon
(P.Wiles-1962).A lényeges az,hogy a szocialista országokban is létezett az állami, a
szövetkezeti(csoport) -és magántulajdon ,míg a kommunista ideológia egységes köztulajdont
képzelt el. Mások a „szovjet típusú” elnevezést elnevezést használták(R.W.Campbell-1978,
1981) és J.Winiecki-1988). A német Zentrale Verwaltungswirtschaft kifejezésből származik
a „központilag irányított gazdaság” elnevezés. Az ENSZ-statisztikák az un. „központilag
tervezett gazdaság” elnevezést használták a tervgazdálkodásra utalva. A „parancsgazdaság”
fogalom arra szolgált,hogy a szocialista gazdaságokat a piacgazdaságoktól megkülönböz-
tesse(pl.P.R.Gregory-1990). A szociológia-orientált  szerzők(pl.V.Nee – D.Stark) gyakran
„államszocializmusról” írtak. Vagyis a szocialista rendszerekben nem hogy „elhalt” volna
az állam,ahogy azt a „kommunizmustól” hirdetői „elvárták volna”,hanem tovább erősödött

és egyre centralizáltabbá vált,a szocialista országok nagy többségében fel sem merült a
társadalmi „önigazgatás” kommunista gondolatának megvalósítása...
Tovább cáfolja a megvalósult „kommunizmus” létezését jó néhány történelmi tény.
–    Az 1960-as években több szocialista országban bejelentették,hogy „lerakták a
szocializmus alapjait”,ezek  nevezték magukat ezután „szocialista köztársaságnak”(pl.
Csehszlovákia,Románia,Jugoszlávia), szó sem volt arról,hogy ezek az országok „kommunis-
ta köztársaságok” lettek volna,a többi kelet-európai ország elnevezése pedig „népköztár-
saság „ maradt.
–    Kornai János közgazdász, A szocialista rendszer című nagyszerű  köny-
vében(1993) a szocialista rendszerek három prototípusát különböztette meg,ezek a kö-
vetkezők voltak:
1.    Forradalmi,átmeneti rendszer(átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba)
2.    Klasszikus rendszer(vagy klasszikus szocializmus)
3.    Reformrendszer (vagy reformszocializmus
Ha ezt a „fejlődési utat” elemezzük kitűnik, hogy már a 2.prototípus is eltávolodóban
van a kommunizmus ideológiájától és általában valami „baloldali szociáldemokrata” kön-
tösben jelenik meg és gyakran a „létező” vagy „fejlett szocializmus” jelzővel illetik.
–    M.Gorbacsov:Átalakítás(peresztrojka) és új   gondolkodás
(glasznoszty) című  könyvében (1987) csaknem kizárólag a „szocialista építés” gond-
jait taglalja ekként.
„Régóta vonzó volt számomra a kitűnő lenini képlet:a szocializmus  egyenlő a tömegek
eleven alkotó tevékenységével. A szocializmus nem a priori elméleti séma,amely szerint a
társadalom  utasítókra és végrehajtókra tagolódik...” ,”Az átalakítás politikája mindent a
helyére tesz,teljes mértékben visszaállítják a szocializmus elvét:Mindenkinek képességei,
mindenkinek munkája szerint”(p.26.) vagy „Több szocializmust,több demokráciát!”(p.
31.).Egyetlen helyen említi könyvében a „kommunizmust” a következő összefüggés-
ben:”Akármit gondolnak is a kommunizmusról ellenségei,ez a mozgalom az emberért
jött létre és létezik – az ember szabadságáért,azért,hogy védje az ember igazi jogait,hogy
megvalósuljon az igazságosság a Földön,mert a humanizmus hatalmas erőforrásait hor-
dozza magában(p.147).
Az SZKP XXVII. kongresszusán szó sem esett a „kommunizmusról”,amely csupán  a
„létező szocializmus” építését tűzte ki célul!
–    Hogy mennyire téves álláspont a „kommunizmusról”,mint létezett,
megvalósult társadalmi rendszerről szónokolni,jól mutatja a baloldali,radikális anarcho-
kommunista portál néhány írása(Társadalmi Forradalom),amely szélső baloldalról cáfol-
ja a kommunizmus létét!
1.    A „szocialista” országok valójában kapitalista országok voltak,akárcsak a Szovjet-
unió,hiszen a kapitalizmus összes ismertetőjegyét megtaláljuk náluk. így a „demokráciát”,ha
ez korlátozott volt is,így volt osztályharc,tehát az osztályok sem haltak el,volt csere,áru-
termelés,volt kizsákmányolás.Volt tulajdon,amivel mindig csak az egyik osztály rendelkezik
ez pedig a „burzsoázia”.A proletárnak ezekben az országokban sem volt semmi tulajdona -
munkaerején kívül. Hiába hirdették a magántulajdon megszüntetését,az un.állami tulaj-
don mögött ott állt az uralkodó osztály,amely a tévhittel ellentétben  nem a munkásosz-
tály volt... A tulajdon mindig  magántulajdon,amit az állam véd.
2.    Megmaradt az állam,amely nem hogy megszűnt volna,még hatalma erősödött is,
ez biztosította a „kapitalizmus” működését:voltak törvények,volt rendőrség,hadsereg,bör-
tönök. Létezett minden olyan intézmény,melyek biztosítják az „érték diktatúrájának fenn-
maradását,melyek munkába „kényszerítik” a proletáriátust,melyek lehetővé teszik  a ki-
zsákmányolás állandó fokozását... Majd megállapítja,hogy a „szociáldemokraták,nem an-
tikapitalisták és nem a proletáriátus érdekeit képviselik”.
A kritikával kezelt véleményből is kiolvasható,hogy a kommunizmus ideológiai célki-

tűzéseiből a történelem során alig valósult meg valami...

2.    A hazai közvélemény – a „magyar kommunizmusról”

A Gyakori kérdések nevű internetes fórumra valaki 2010.november 4-én feltette a követke-
ző kérdést:”Magyarországon volt kommunizmus?” A  beérkezett 9 válaszadóból 7 egyértelműen
tagadta ennek hazai létezését,de kétségbe vonták azt is,hogy a Világon bárhol lett volna!
A téma iránti érdeklődést jelzi,hogy a Kommunizmus címszó alatt egy másik alkalommal 50 kér-
déssor jelent meg,amit kiváltott az a tény,hogy a kapitalizmus újabb világgazdasági válsága zúdult
a Világra, s úgy ahogy az 1929-1933-as válság után történt,a jobboldal koncentráltan,nagy erővel a
baloldali erők fordult(akkor került Hitler hatalomra ,erősödött meg a fasizmus): ennek megnyilvá-
nulása a kommunisták elleni támadás...
A feltett kérdések közül válogattam néhányat: Mi a kommunizmus? Mikor lesz kommunizmus?
A kommunizmus hogyan lehet diktatúra? Mi a különbség a szocializmus és a kommunizmus között? Mi a különbség a kommunizmus és az anarchizmus között? A kereszténység és a kommunizmus tényleg testvéreszmék? Észak.Koreában  vajon mikor véget érni a kommunizmus?
A mostani választásokkal véget ért Magyarországon a kommunizmus? Ha a zsidók találták fel a
kommunizmust,az hogyan lehet vallásellenes?
Az 50 témacsoportra 659 válasz érkezett,a legnagyobb érdeklődés a következő kérdések iránt
mutatkozott meg: Melyik volt undorítóbb,a kommunizmus vagy a fasizmus? (59),Hogyan lehet
a kommunizmusnak 100 millió áldozata?(61),Megvalósulhatott volna -e a kommunizmus?(40)
Szerintetek melyik jobb, a kommunizmus vagy a demokratizmus?(37)
Van egy egy olyan bölcsesség :kérdezz és megmondom,mit tudsz! Ez a vélemény ezekre a megnyilvánulásokra is jellemző!
1.    A pró és kontra érzelmi megközelítéseket is figyelembe véve a hazai népesség történelmi tudása meglehetősen hézagos és alacsony színvonalú. Eben a Horthy-rendszer antikom-
munista hagyományainak,a Rákosi-rendszer történelemhamisításának és feléledő
jobboldali(orbanista) kurzusnak és a szélsőjobb feltámadásának egyaránt nagy felelőssége.
2.    Néhány példa:a hozzászólók többsége nem tudja,mi a különbség a kapitalizmus-szocializmus-kommunizmus között. Azt hiszik,hogy a fasizmus egy különálló társadalmi
rendszer volt,aminek semmi köze nem volt a kapitalizmushoz,holott az a nagytőke „leg-
reakciósabb részének  legsovinisztább,legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája volt,a
mely szociális demagógiájával, faji gyűlölet szításával,erős erjeszkedéssel,más népek
leigázásával,kommunista ellenességgel tett szert jelentős tömegbefolyásra.Azt sem képesek
sokan megérteni,hogy a rendszerváltás utáni MSZP-nek ,amely formálisan az MSZMP u-
tódpártja,semmi köze nincs a „kommunizmushoz” még akkor sem,ha egyes mai funkcio-
náriusai a rendszerváltozás előtt kormány-és pártpozíciókban voltak. Vagy humoros kérdés:
„A Fidesz elkezdte a visszaállamosítást,jön a kommunizmus?”...
Sajnos a helyzet az,hogy az átlagember, a közvélemény gyakran megtévesztett,történelemtanítá-
sunk hihetetlenül gyenge és szubjektív,ezért a fiatalok többségének nincs lehetősége a valós történelmi tények megismerésére. Az idősebbek a megélt tapasztalataik alapján foglalnak állást:aki
a Gulágon volt és Recsken,az másként látja korszakot,mint aki Auschwitzból véletlenül hazatért.
Súlyos a felelőssége  a történelem hamisításban az un.”szellemi elitnek”,köztük is azoknak,akik nagyon éltek „kommunistaként” a szocializmus idején,ma meg,átállásuk után hazug módon szidják azt az „átkos” rendszert,amikor az embereknek volt munkájuk,szerényen,de tisztességesen élhettek,
létbiztonság volt,a fiatalok továbbtanulása elsősorban tehetség és nem anyagiak kérdése volt!
A jobboldal össztüze napjainkban a „kommunizmus bűneinek+ felszítására koncentrál,hogy lep-
lezze a kapitalizmus és saját bűneit a növekvő elégedetlenség és elnyomorodás kiváltásában

3.    A kommunizmus  - „fekete könyve”
Nézzük meg ,milyen történelmi tények állnak a „fekete könyv” hivakozásai,példái mögött.

Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után nyílt lehetőség arra,hogy a kommunista eszméket megvalósítsák. Az októberi forradalom előtt illetve után kialakult munkás-és katonatanácsokon alapuló szovjetrendszer  igen közel állt a tanácskommunizmushoz.A decentralizált struktúra viszont képtelen volt a külső katonai intervenció és belső(bolsevik kormány)erőknek ellenállni a háborús krízis után,ebben a formában nem lehetett az ipari termelést újraindítani: az un.”hadikommunizmus” viszont  csak a meglévő készletek elosztására korlátozódott
A bolsevikok az általuk létre  hozott  Cseka(a KGB elődje) segítségével fokozatosan leverték az autonóm kezdeményezéseket. Az életszínvonal esése és a forradalom intézményeinek megszüntetése a bolsevik hatalommal szembeni első baloldali felkeléshez,a Kronstadti matrózlázadáshoz vezetett.
A párt tehát megakadályozta a forradalom radikalizálódását,emlékeztetve a francia forradalom történetére,rögzítette saját hatalmát,majd egyaránt leszámolt bal-és jobboldali ellenzékével.
A központosított diktatúra neve azonban ugyanúgy proletárdiktatúra maradt még 1922-ben is,mint 1917-ben volt,pedig a szó tartalma  addigra megváltozott:a szovjetek nem lehettek többé önállóak,
mert  a pártállam bürokratikus végrehajtó szervévé váltak.A központi hatalom újjászervezte a termelést ,megindította a NEP-et(Narodnaja Ekonomicseszkaja Politika = Nemzeti Gazdaság Politika).
Külföldön számos értelmiségi csoport üdvözölte a szovjet eseményeket, a  kulturális forradalmat,
az új művészeteknek nyújtott állami támogatást,a népoktatás bevezetését,a női egyenjogúság biztosítását,főként a munkavállalásban a jövedelmeket egyenlősítő politikai lépéseket,a „liberális” szovjet nemzetiségi politikát,a tervgazdaságra történő áttérést,vagy az abortusz engedélyezését.
A 20-as évek közepétől viszont egyre nyomasztóbbá vált a pártdiktatúra,amit a dolgozókra hivatkozva gyakoroltak.Lezárták a Szovjetunió határait a gyárakban emelték a normákat korlátozták a nyilvánosságot, a félelem fokozódott a mindennapi életben.A szigorú ellenőrzéseken átjutott tudósításokon és a 30-as évek elején,a sztálini nagy perek idején már lehetett tudni:valami
a Szovjetunióban félrecsúszott! Ezt a szocialista mozgalomban,a szocialistaellenes érdekcsoportokban viszont nyílt kárörömmel fogadták.
A fő kérdés tehát az volt,ami a jelenlegi „kommunista-faló” vitáknak a tárgya:hogyan tekinthetünk
az eszme és a megvalósulás kapcsolatára.Ha szoros kapcsolatot tételeznénk fel,akkor a szovjet hibák miatt el kellene vetnünk az eszmét is, ha pedig lazát-és ez valószínűsíthető,mert„hivatkozni”,
„valaminek a nevében” gaztettet elkövetni mindig is szoktak, akkor az eszme megőrzi tisztaságát.
A elkövetett bűnök okát az elemzők nagy része a sztálinizmusban és a hozzá kapcsolódó személyi kultuszban véli megtalálni.A független elemzők,a kommunizmus ellenfelei és a legtöbb kommunista a sztálinizmust nem tartja önálló „ideológiának”,mivel Sztálin nem változtatott lényegesen a Lenin által kialakított társadalmi renden.A kritikus vélemények  elfojtása szerintük már Lenin idején élt,vagy totalitárius rendszer volt ,bármiféle társadalmi kontroll nélkül.Szerintük Sztálin csupán megerősítette ezt a hatalmat,az addigi kollektív vezetést,amely 10-12 politikus,pártfunkcionárius ellenőrizetlen teljhatalmát jelentette,most egyetlen személy ellenőrizhe-
tetlen diktátuma váltotta fel. Eszerint egyetlen fontosabb új elképzelés,melyet Sztálin fejlesztett ki az osztályharc folytatódásának elmélete,vagyis a proletárdiktatúra bevezetése után nem csökkennek
hanem nőnek az osztályellentétek,mivel a „kapitalisták egyre agresszívabban lépnek fel” és ezek
az erők már a párton belül is megjelennek. Ez az elv volt Sztálin idejében a tömeges terror növelésének ideológiai alapja.
Ezzel szemben a kommunisták egy része a sztálinizmust a Lenin általi „kommunizmushoz” képest radikális „újításnak” tartja,amivel bemocskolták annak eszméjét és gyökeresen eltértek attól.
Vagyis,amíg Lenin idején proletárdiktatúra volt,addid Sztálin egyszemélyi diktatúrát alakított ki.
Amíg  Lenin idején a terror szükségszerű és korlátozott volt,szemben  a sztálini időszak nagyobb mértékű és nem igazolható repressziójával.A gazdaságpolitika  területén is fontosnak tartják azt a különbséget,hogy  amíg Lenin a magántulajdon korlátozott szerepét megengedhetőnek tartotta(NEP-politika),addi Sztálin a magántulajdont  teljes egészében megszüntette!
A kommunizmus nevében elkövetett bűnökről készült összeállítás,A kommunizmus „fekete köny-

ve” a halálos áldozatok számát 100 millió főre becsüli, ebből a Szovjetunióra jut 20millió,Kínára
65 millió,Észak-Koreára és Kambodzsára 2 – 2 millió,Kelet-Európára és Lengyelországra 1 – 1 millió,Afrikára 1,7  millió,Afganisztánra pedig 1,5 millió fő.
A kommunizmus teoretikusai a marxista humanizmus nevében ellenzik a gyilkosságot,tehát nincsenek a „kommunizmusnak áldozatai”, esetleg voltak a „kommunizmus nevében elkövetett”
bűnök.Ráadásul ezen halálozások csekély töredéke erőszakos halál,oka nagyrészt az éhezés,ami az egykori gyarmati elmaradottság függvénye, vagy a fagyhalál főként a Szovjetunió területén. Az erőszakos halált szenvedett áldozatok többségét nacionalista megtorlásból gyilkolták le(sztálini bűncselekmények,vörös khmerek,kínai „kulturális forradalom”,stb.)
A jelenlegi kommunista pártok és mozgalmak 1956 elejétől,vagyis az SZKP XX.kongresszusától.
Amikor feltárult a világ előtt az igazság,általánosan elítélik a kommunizmus nevében elkövetett bűncselekményeket. Jelentős kommunista szervezet,amely jogosnak ítélné e törvénytelenségeket ma nem létezik,mint ahogy nem létezik Gulág-tagadás sem(holokauszt tagadás viszont van!).
A német Demokratikus Szocializmus Pártja kezdetektől fogva dokumentumaiban és vezetői beszédeiben  egyértelműen elhatárolódott a kommunista eszme nevében elkövetett  visszaélésektől és bűnöktől. Ennek ellenére a német jobboldali politikusok ismét a „kommunizmust” szeretnék a vádlottak padjára állítani,hogy ezzel is lejárassák a tartósan 10% körüli népszerűséget felmutató Baloldali Pártot.
De mi a helyzet a nem létezett „kommunizmust” megelőző társadalmi rendszerek bűneivel,amiről a jobboldal szívesen megfeledkezik?
–    A rabszolgatartó és keleti despotizmus áldozatainak száma ismeretlen
–    A feudalizmus társadalom legismertebb bűntényei,az egyházakhoz fűződő inkvizíció során mentek végbe.A napvilágra került új forrásokból kitűnik,hogy a spanyol inkvizíció 1540-1700 .között nem kevesebb,mint 44 674 pert folytatott le,a perbe fogottak 1,8-át ítélték halálra.Először 1208-ban indult keresztes hadjárat Dél-Franciaországban az eretnekek ellen,magát az inkvizíciót  1231-ben IX.Gergely pápa hozta létre, a világi hatóságokat boszorkányperek tartására ösztönözve.
Egy rettegett inkvizítor 1481-ben egyetlen alkalommal 12 ezer ,a keresztvizet elutasító zsidót gyilkoltatott meg.Számos történész és papi méltóság úgy gondolja,hogy ma már lehetetlen meghatározni az áldozatok számát,akiket eretnekség vagy boszorkányság vádjával
halálra ítéltek. A kor termékei a különleges kínzó eszközök,mint a deres,a kaloda,illetve a karóba húzás,felnégyelés,lefejezés,elevenen megégetés.
Ezek összességében a kereszténység súlyos bűnei,holott a Biblia  a felebaráti szeretet hirdetője:vagyis az eszme és a gyakorlat elszakadt egymástól?!
A korszak súlyos bűnei közé tartozott a rabszolgakereskedelem:1501 – 1866 között 12.5 millió afrikait fogdostak össze,raboltak el családjuktól,és hajókon rabláncra fűzve szállították őket az amerikai spanyol,portugál,brit és francia gyarmatokra. Afrika lakosságának  jelentős részét  elveszítette,ellopták munkaerejét,természeti kincseit,amit azóta sem tudott kiheverni. Európa gyarmattartó hatalmai,ahol pedig az egyház felemelhette
volna szavát az embertelenségek ellen, „antikereszténnyé” süllyedt.
Amerika őslakosságának egy részét kiirtották,kultúrájukat megsemmisítették,kincseiket elrabolták,földjeiket kisajátották.De kiirtották Ausztrália és Új-Zéland őslakóit is.
–     A klasszikus vagy szabadversenyes kapitalizmus  kialakulását is a kíméletlen erőszak jellemezte.a szántóföldeket juh legelőkké változtatták, a nyomorult parasztok a városokba
kényszerültek,ahol kegyetlen törvényekkel  nyomorították meg őket(pl.lopásért kézcsonkítás járt,nagyobb bűnökért pedig kivégzés). A magasabb profit megszerzése érdekében bevezették a gyerek munkaerő foglalkoztatását,a munkaidő akár 12-16 óra is lehetett- éhbérért...
A kapitalizmus a felelős az I. világháború kirobbantásáért,amely a világ újra felosztásáért
folyt,ebben a háborúban 15 millióan haltak meg.A II. világháború is imperialista érdekekért
robbant ki,ahol az áldozatok száma 62 millió körül mozgott.

Ezért érdemes idézni egy, a kommunistának nem mondható Hír TV egyik vitaindító cikkét...
„A rendszerváltás” óta a médiában sok szó esik a „kommunizmus”áldozatairól a világon és 100 millió emberre taksálják az áldozatok számát. Szeretném valakitől megkérdezni azt, hogy a KAPITALIZMUS mennyi áldozatot szedett eddig a világon és mennyit fog még,ha tovább erőltetik a téveszmés-,bűnöző-,milliárdos világvezetőink ezt a fenntarthatatlan társadalmi modellt. Az bizonyos, hogy a kapitalizmus eddigi áldozatainak száma messze meghaladja a Földön sosem volt kommunizmus „áldozatainak” számát (tudomásom szerint szocializmus volt eddig a Földön, de kommunizmus sosem). A Föld jelenlegi állapota,a globális felmelegedés,stb.hűen bizonyítja  a kapitalizmus világméretű pusztítását és ökológiai  szempontból bizonyítható fenntarthatatlanságát.
A magántulajdon  és a pénz mindenhatósága:önzést ,kizsákmányolást,diktatúrát,háborút és pusztítást eredményez,amit az emberiségnek,az ökoszisztéma ősi működésének megőrzése érdekében haladéktalanul fel kellene számolni a Földön.
Sajnos,e tekintetben a Világ társadalmi-gazdasági modell-tendenciák éppen az ellenkező irányban haladnak gyorsvonati sebességgel,amiért pesszimista vagyok az emberiség  és a földi ökoszisztéma szimbiotikus megmaradása tekintetében. Az emberiségnek már a közeljövőben is fel kötni a „gatyáját”,mert  megpróbáltatások várnak rá,amit a természet visszaszabályozási mechanizmusa fog kíméletlenül reá mérni. Az emberiség-,a földi civilizáció egésze erőteljes adaptációs kényszernek lesz kitéve,ami az emberiség jelentős részének vagy egészének pusztulását fogja eredményezni. A globális felmelegedés és az időjárási anomáliák és a hozzá párosuló -,abból eredő egyéb természeti tényezők hatásai  társadalmi és gazdasági válságokat fognak eredményezni egyre szaporodó-,sűrűsödő és erősödő öngerjesztő hatással(természeti-,társadalmi stb.) katasztrófákkal,amit a Föld téveszmés-,bűnöző-,milliárdos vezetői nem lesznek képesek sem kezelni,sem megakadályozni. A globális világhatalom kártyavárként omlik össze az Ős Természet visszaszabályozási mechanizmusa alatt. Ezt  a természeti hatást sem pénzzel,sem szuper fegyverekkel  nem tudják megállítani az illetékes urak és hölgyek. Ez lesz számukra a kijózanodás és az eszmélés utolsó és végső napja,órája és perce,és persze nemcsak az övéké,hanem az egész elkorcsosult-,károsan mutálódott Világé.”
Vagyis,a „rendszerváltás” lezajlott,a „szocializmust „ felváltotta a kapitalizmus, ezért a kizsákmányolás folyamatosan növekszik,az államgépezet egyre erősebb, az ellenállás ,a valódi kommunista mozgalom gyenge,elszigetelt,de a kommunista program él s ha a tömegek forradalmi hangulatával találkozik a kapitalizmus nem marad a világtörténelem utolsó társadalmi rendszere!

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!