Idézet Korvin Lajosnak, a Tanácsköztársaság mártírjának börtönnaplójából

1919. december 16.
Kedd délután
„Köszönöm Peter Nansennek a Gottesfriedet, köszönöm Ernst Hardtnak a Tantrist, a Tote Zeit-ot; Ady Endrének minden sort köszönök, amit írt: ő volt az első, aki bennem csendült, Szomory Dezsőnek az Isteni kertet. Romain Rolandnak az egész Jean Christophot; fogságom könnyű per¬ceit jelenti az önkínzások között. A Szegény Kis Gyermek Panaszait Kosztolányinak, és az Őszi koncertet különösen, melyet nem csak szavakban, hanem hangokban érzek. Ignotusnak a Tavaszi rügyeket: "Mit tudom én, mi az, ami ragyog; mit tudom én, ki az, aki vagyok?". Karinthynak Martinovicsot. Flaubertnek az Education Sentimentale-t köszönöm meg. Különös melegséggel és forrón köszönöm Baudelaire-nak szonettjeit és néhány versét, amit ismerek. Babitsnak azt köszönöm, hogy lefordította az Infernót. Rainer Maria Rilke a Kornétás halálát és sok-sok verset adott nekem. S hogy soroljam fel Tolsztojt és a többieket, kik mind csak adtak, folyton adtak nekem; száz ember száz írásáért hogyan mondjak itt köszönetet? Zolának a Ger¬minálért hogyan?
Köszönöm Rembrandtnak azt, hogy élt. Segantininek, hogy elment a hegyekbe kék egeket festeni. Rodinnek, hogy minden szobra felsorakozik most előttem, és Kernstock Károlynak is sokat köszönök. És nagyon köszönöm Kenczler Hugónak, hogy megtanított engem ismerni mind őket.
Mindég csak kaptam, és mit sem adtam érte, de mérhetet¬lenül szerettem a könyveket. Társaim voltak és éltek a szo¬bámban.
A virágoknak köszönöm, hogy szépek voltak és illatokat adtak. A fáknak, hogy tavasszal kirügyeztek nekem; a felhők¬nek, hogy szálltak, az esőnek, hogy esett. Köszönöm a Napnak, hogy kisütött az esők után, és sugaraival arcon csókolt engem is. Minden, ami megérintett, szépzengésű húrokat érintett bennem, s ettől szépültem meg.”

Tegnap, 2009. december 29-én, 90 éve volt, hogy Korvin Ottót kivégezték. A fenti sorokhoz, amelyeket 13 nappal hamarabb írt, kommentár szükségtelen. De akaratlanul eszembe jut az a fenyegetés, amelyről ír a Népszabadság on-line 2009. december 28-i kiadása.
A Bajcsy-Zsilinszky Endre és mártír társai kivégzésének 65. évfordulójához kötődően szervezett december 23-ai megemlékezés után a Hunhir.hu szélsőjobbos internetes portál veszélyesen megfenyegette a MEASZ elnökét, Hanti Vilmost.
"Ezt a zsidó patkányt előbb-utóbb le fogják vadászni. Miután elég nagydarab, biztosan bírni fogja a munkát az újra megnyitott egykori szabadidő-központokban" - írja a szélsőjobbos internetes portál a kommentárjában. A megadott alaphang után a hozzászólásokban pedig ez olvasható: "A zsidó hazaárulók, terroristák utóda, a kirekesztő ultracion zsidó Hanti Vilmos! NEM MUNKATÁBOR, HANEM FÜGGŐLEGES STÁTUSZ! LÁMPAVAS". Majd tomcat néven ez szerepel: "A fenét kell ezt dolgoztatni. Felkötni a csuklóinál fogva egy faágra, és tüzet rakni alatta. Csöpögjön a zsírja!"

Látszólag nincs összefüggés a két idézet között.   Kommentár valóban szükségtelen. Csak ennyit: Két világ, két műveltség.

Akinek inge, vegye magára.

PM

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!