|
Trianon és az etnikumok (II. rész) |
|
2010. június 19. szombat, 07:42 |
 Egy forrásmunkából idézek: "...még mindig magát 80 évvel Trianon után az a sztereotípia, hogy Magyarország állandóan többlet jogokat követelt Ausztriától, miközben UGYANAZOKAT A JOGOKAT SAJÁT KISEBBSÉGEINEK NEM VOLT HAJLANDÓ MEGADNI: íme az ÖNZŐ NÉP TORZKÉPE, ÍME AZ AZ ERKÖLCSI ALAP, AMELYRE ÉPÍTVE MEGSZÜLETETT A TRIANONI BÉKE!" Nagyon leegyszerűsítve, a magyarokra sokan mint Ausztria egyik kisebbségére tekintettek, amely további kisebbségeken bábáskodik... Egy másik találó vélemény szerint: "Az ország területének nagyjából a felét Magyarország etnikai szempontból nem a világháború során, hanem már sokkal korábban elveszítette." Horvátország esetén világos volt, hogy az sem közjogilag, sem etnikai szempontból soha nem volt integráns része Magyarországnak. A szlovákok a Felvidék északi részén mindig is egyértelmű többségű tömbben éltek, az évszázadok alatt a románok Erdélyben, a szerbek a Délvidéken többségbe kerültek és nem volt védhető az a politika, amely EZEN NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSÉT ELVITATTA! Később megdőlt ezen országok "életképtelenségének" teóriája is, sőt vitalitásuk jóval felülmúlta Magyarországét!
A győztesek nem is értették a magyar álláspontot és a terület egysége melletti érvelést teljesen figyelmen kívül hagyták...
Az értékelések szerint gróf Apponyi szónoklata teljes tévedés volt! A magyarok másfél évvel a világháború befejezése után még mindig nem értették meg, hogy Nagy-Magyarország NINCS TÖBBÉ! (a jobboldal még ma sem érti meg!) Ahogy írták: "ide küldtek egy 19.századi embert, aki hatalmas 19. századi szónoklatában egyre egy 19. századi Magyarországról beszélt. NEM AKARTA MEGÉRTENI, HOGY a szlovákok, románok, szerbek, horvátok TÖBBÉ NEM AKARNAK MAGYAR FENNHATÓSÁG ALATT ÉLNI! Mert a magyar politika részben bevallott, részben elhallgatott törekvése volt a nemzetiségek minél nagyobb hányadának ELMAGYAROSÍTÁSA, a magyarság döntő etnikai többségének biztosítása, erre elsősorban a közigazgatást és a közoktatást igyekeztek felhasználni, de számos más eszközt is igénybe vettek, arra törekedtek, hogy a nemzetiségi képviselőknek csak minimális számban legyen esélyük bekerülni a magyar parlamentbe. Jó példa a nyelvi diszkriminációra, hogy a horvátországi vasútállomásokon (magyarok aránya 3% körüli volt) CSAK MAGYAR NYELVŰ FELIRATOK VOLTAK!
De a magyar külpolitikának még mindig lehettek volna esélyei, ha céljaiban hajlandó lett volna lemondani az 1918 előtti Magyarország visszaállításáról és SZIGORÚAN ETNIKAI ALAPOKRA HELYEZKEDNI! A "MINDENT VISSZA!" irreális agyrém azonban elöntötte az agyukat, ezért olyan magyar kormány, amely ezt nyíltan vállalja, semmiképpen nem maradhatott volna hatalomban!
A Trianon okozta sovinizmusnak és revizionizmusnak köszönhető, hogy 1920 után Magyarország nem okulva a történtekből -most már önként és dalolva- az agresszív Német Birodalom mellé állt, vakon bízva az "elcsatolt nemzetrészek" végleges "visszatérésében", amiről majd a III. fejezet szól!
Dr. Vuics Tibor
|
Hozzászólások