Nehéz a búcsú! Hihetetlen, hogy nem vagy már közöttünk!

87 évesen elmentél és még el sem köszöntél tőlünk. Azt hittük, hogy remegő  kezedben a cigarettával mindig velünk leszel. Velünk voltál és velünk is  maradsz emlékeinkben.

Velünk voltál és ez nem akármi, ezekben az embert próbáló időkben. Te voltál a Munkáspárt egyik motorja Zuglóban. Több mint húsz éve, hogy megismertelek és szinte észrevétlenül váltál atyai jó barátommá.

Sokat meséltél ifjúságodról, társadról feleségedről Magdikádról. Meséltél nehéz ifjúságodról, a munkaszolgálatról, a szökésről, szóval mindarról amit a kapitalizmus, a nácizmus jelentett ifjú életedben és ami ellen halálodig harcoltál.

A felszabadulás neked és sok társadnak a valódi szabadságot jelentette. A Műszaki Egyetem elvégzése után villamos-mérnökként a Néphadsereg alkalmazottja, később hivatásos tisztje lettél. A Magyar Népköztársaság védelmének első vonalában vigyáztad azt a szabadságot, amelyet a felszabadulás hozott számodra és sokunk számára. Első munkahelyed volt a Néphadsereg, s onnan vonultál nyugdíjba, s a sortűz végső nyughelyed előtt, s az elhangzott búcsúztató szavak is ezt a hűséget méltatták. A pályafutásod alatt kapott kitüntetéseid, a két Állami Díj, a Vörös Csillag érdemrend és a Stromfeld Aurél érem, melyekre leginkább büszke voltál,  a sikeres mérnök és katona elismerései.

Búcsúzok tőled barátaid, elvtársaid nevében is

Zinner György

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!