| Álom, utópia és valóság |
| 2007. február 27. kedd, 18:50 |
|
Nagy divat manapság, különösen errefelé, nagy divat, minden
„valamirevaló”, médiához hozzáférõ politikus és „történész” csinálja,
igen elterjedt a kommunizmus, illetve a kommunista eszmék, alapelvek
temetése.
Azt mondják, írják, szajkózzák, sulykolják, hogy lám, megbukott a létezõ kommunizmus, és gyõzedelmeskedett az egyedül üdvözítõ társadalmi rend, a kapitalizmus. Most nem tárgyalnám azokat az apró hibákat, hogy egyrészt kommunizmus még sehol nem valósult meg a maga valójában, csak törekvés volt rá, valamint azt, hogy most is vannak ilyen törekvések sokfelé a világban, sem azt, hogy eme egyedül üdvözítõ megoldás egyre nyilvánvalóbban járhatatlan az emberiség egésze számára, és akik az „alsó felén” élnek ennek az édennek, már unják, hogy a „felsõ fél” kirabolja õket. Nem erre szeretnék kitérni, hanem egy érdekességet ismertetnék, ami bizonnyal sokak figyelmét elkerüli. Van sok alapelve a kommunizmusnak, igen kiterjedt elmélete van (amely túlnyomó részében tökéletesen ismeretlen az emberek túlnyomó része elõtt, de ez más irányzatokkal is így van, az emberek csak a beléjük sulykolt szlogeneket, sémákat ismerik, ezek pedig jelenleg egyértelmûen csak lejáratni akarnak), számomra az egyik, amely, ha az ember átgondolja, igen mélyreható, tehát ezt tartom talán a legszebbnek, sõt, mivel e jelzõ elv esetén talán nem elég súlyos, legfrappánsabbnak. „Mindenki képességei szerint, mindenki szükségleteinek megfelelõen.” No persze ez még képzettebbeknek, stabil ideológiai alapon állóknak se biztos, hogy elég kifejezõ, így kissé kiegészíteném: mindenki képességei szerint dolgozzon, adjon a közösségnek, és mindenki szükségletei szerint vegyen el a közösbõl. Szép elv, ha belegondolunk, mily mértékben különbözik a jelenleg használatostól, amely szerint mindenki annyit vesz el, amennyit csak tud, amire lehetõsége van, és oly keveset ad, csakis annyit, amennyire rákényszerítik. Nagyon szép elv, de, mondhatja bárki, ez csak utópia, csak egy újabb altruista elképzelés, nem más, mint álom. Nos, itt kezdõdik e kis írás igazi témája, mert, érdekes, ez az elv szinte tökéletesen ebben a formájában, remekül mûködik! Igaz, hogy az élet, illetve a gazdaság csak egy kicsiny területén, amelynek különleges tulajdonságai lehetõvé tették, teszik a megvalósulást anélkül, hogy a társadalmi rend többi része megváltozott volna. Néhányan már talán sejtik is, mirõl van szó, mert azért mégsem véletlenül került ez a cikk a „Szabad szoftver” témakörébe! A történet igazából akkor kezdõdött, amikor lehetõvé vált a számítógép távoli összekötése, a fájlok, adatok másolása. Különösen akkor gyorsult fel a folyamat, amikor kialakult az internet, a világméretû számítógépes hálózat, amelynek mára szinte minden otthoni számítógép része lehet. Már a kezdeti idõkben is voltak, akik programjaikat hozzáférhetõvé tették a közösség számára (Public Domain), vagy ingyen, vagy jelképes összegért (shareware illetve cardware). Azonban ekkor még nem volt teljesen tisztázva ezen programok jogi státusza, valamint többnyire a forráskódot sem lehetett hozzájuk letölteni. Körülbelül ekkor lépett a színre Richard Stallman, aki felismerve a problémát, illetve a lehetõséget, létrehozta a Szabad Szoftver Alapítványt (fsf, magyar honlapja www.fsf.hu), valamint kidolgozott egy olyan licenc szerzõdést, amely a korábbiakhoz képest merõben új, de jogilag mégis teljesen egész. Miben volt ez új? A korábbi, és egyébként a legtöbb mai licenc külöféle jogokat vesz el a felhasználótól, és egyébként az igazi program írótól is: hiszen szinte kizárólag a programot eladó cég érdekeit, azaz a tõke érdekeit nézik, aki effektíve megírta a programot, semmiféle joggal nem bír felette, sõt, ha információkat szivárogtat ki róla, még komoly jogi szankciókra is számíthat. Tehát új volt ez az elv, abban, hogy nem elvenni, hanem megadni akarta a jogot a felhasználóknak és a programozóknak. A szerzõdés lényege (GPL, GNU public licence; a teljes szöveg megtalálható az fsf honlapjain), hogy a hatálya alá tartozó programok esetében hozzáférhetõvé kell tenni a forráskódot, ezek után pedig bárki használhatja mind a programot, mind a forrást, egyedüli elõírás, hogy ha a forrást felhasználva új programot hoz létre, akkor azt is ugyanezen licenc hatálya alatt kell tennie. Azaz, ha egy program bekerül ebbe a körbe, akkor nem lehet kivenni onnan, legalábbis a licenc megsértése nélkül. Számítása bevált, ez az elv egy öngerjesztõ folyamatot indított el, és mára, a Linux rendszerek nem elhanyagolható hatásával, szinte mindenféle feladatra elérhetõk programok ilyen, vagy hasonló licenc hatálya alatt. Ezért is csodálkozunk minden alkalommal, amikor a mindenkori kormányaink minden évben milliárdos szerzõdést kötnek a Microsoft-tal, amikor pedig ezen összeg töredékébõl már régen megoldható lett volna a közszférában szükséges programok nyílt forrású változatának megírása, és még hazai programozóknak is munkát adott volna. Persze megvan ennek az oka... De vissza az elvhez. Ha jobban megvizsgáljuk, a szerzõdés azt mondja ki, hogy mindenki vegye el a közösbõl, amire szüksége van, viszont ha ezután ebbõl újat alkot (képességei alapján), akkor azt adja vissza. De hiszen ez szóról szóra egyezik a fent említett kommunista alapelvvel! Azt hinné az ember, hogy nem véletlen, de amikor rákérdeztem erre Mr. Stallman-nél (akirõl kevesen tudják, hogy keveset még magyarul is tanult, mivel annyira tetszett neki a magyar népzene, hogy szerette volna legalább részben érteni a szövegét), mereven elzárkózott a felvetéstõl. Persze nem csodálhatjuk, hiszen amerikai állampolgár, és arrafelé ezzel a szóval ijesztgették (ijesztgetik?) a gyerekeket, és akire az árnyéka rávetül, hogy kommunista, sok jóra nem számíthat. Ezzel együtt az elvek azonosak, és meglepõen jól mûködnek ebben az esetben. Jelen cikket is nyílt forrású programmal írom (bár nem pontosan a fenti licenc alá esik, manapság már sokféle többé-kevésbé hasonló van), és a legtöbb feladatot meg tudom oldani ilyenekkel. Ajánlani tudom mindenkinek a kipróbálást (szükségletei szerint), és a segítséget a további fejlõdésben (képességei szerint). Havránek Ferenc |
Hozzászólások
Egyébként kiderült, hogy az egyre inkább valóra váló eszmének ("mindenkitől a képessége szerint, mindenkinek a szükséglete szerint") a szabad jelző sem tesz jót egy olyan világban, amely fennhangon Szabadnak nevezi magát. Ezért a mi topicunk az utolsó mohikánok egyikekként viseli a "szabad szoftver" nevet. Az FSF (taktikai okokból) háttérbe lett szorítva és helyét az opensource.com vette át, azaz a NYILT FORRáS. A lényegen persze ez mit sem változtat.
Az antikommunista elmebaj a hálón is próbálkozik. Láttam valahol egy plakátképet, amelyen egy fülhallgatós gyerek ül a számítógépe mellett és a háta mögött egy szovjet egyenruha-szerűségbe öltözött rémalak emeli gyilkos kezét a gyerekre. Az angol nyelvű felirat magyarul:
AZ MP3-MAL A KOMMUNIZMUST TÖLTÖD LE!
Na ja! Kísértet járja be a világhálót, a kommunizmus kísértete.