 |
 |
 |
Itt megtalálsz minket
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
  |
Bejelentkezés
| MIÉRT NEHÉZ ÁTTÉRNI A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKRA? |
| 2007. május 03. csütörtök, 00:05 |
|
Egy elõadás vázlata 1.) A téma aktualitása A fosszilis energiahordozók (kõszén, kõolaj, földgáz) a nem megújuló energiaforrások közé tartoznak és ezeket a készleteket, amelyek bolygónkon több százmillió év alatt halmozódtak fel, az emberiség néhány száz év alatt felemészti. Számítások szerint a kõszénkészletek még kb. száz évig, a kõolajkészletek pedig 30-60 évig biztosítják a világ energiaszükségletének zömét. Ezután a nukleáris energia, vagy a megújuló energiaforrások használata elkerülhetetlen lesz. A fosszilis energiahordozók használatával együtt jár a légszennyezõ anyagok, égéstermékek (CO2, SO2, NO2, CO, korom, pernye) kibocsátása, de veszélyes hulladék keletkezik az atomerõmûvek mûködése során is, az elhasznált fûtõelemek tárolása, feldolgozása egyre nagyobb gondokat okoz, az atomerõmû „eltemetése” pedig roppant költséges lesz. 2.) Megújuló (alternatív) energiaforrások A megújuló energiaforrások használata a XXI. században új fejezetet nyit az energiatermelés és -felhasználás történetében. Az Európai Unió tervei szerint 2010-ig a megújuló energiaforrások („zöld” energia) részaránya 22 %-ra növekszik. Hazánknak - az EU elõírásai szerint - a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia termelését 2010-ig a jelenlegi 0,9 %-ról 3,6 %-ra kell növelnie. A megújuló energiaforrások közül a legfontosabbak: · Napenergia (napteknõ, naptorony, naptányér, napkémény, naptó) · Szélenergia (szélmotorok, -erõgépek, -turbinák, -erõmûvek, szélerõmû parkok) · Bioenergia (biomassza, hulladékból származó biogáz, biobrikett, pellett, bioetanol és biodízel) · Geotermikus energia (termálvizek, gejzírerõmûvek) · Vízenergia (vízierõmûvek, árapály energia, hullámenergia) 3.) Szemléleti akadályok és ellenérdekeltség A fosszilis energiahordozók közül különösen a szénhidrogének eladásából – ma még – óriási haszonra tesznek szert. E haszonnak a zömét tõkésvállalatok profitként realizálják, kisebb része pedig államok adóbevételét képezi. Ez a haszon azért jöhet létre, mert az alternatív energiaforrások részaránya még olyan csekély, hogy a szénhidrogénekre nagy szükség van. A haszonélvezõk anyagi érdeke olyan jelentõs, hogy képesek elszívni a beruházási erõforrásokat az alternatívok elõl. Márpedig a megújuló energiaforrások kiaknázásához kezdetben sok pénzt kell befektetni, és az általában csak hosszabb idõ múlva térül meg az alacsonyabb fenntartási költségek eredményeként. Vállalkozói formában szinte csak állami támogatással, adókedvezményekkel lehet nekilátni az ilyen beruházásoknak. A fogyasztók többsége a bevált és ma még gazdaságos megoldásokról nem szívesen áll át a megújulókra. Ezek egy része fajlagosan munkaigényesebb a hagyományos megoldásoknál, ami egy vállalkozónak lehet hátrány, de egy munkanélküliséggel küszködõ társadalomnak kifejezetten elõnyös. Sokak számára az alternatív energiaforrásokat szorgalmazók mániákus fantasztának tûnnek, ún. „nehéz emberek”, akiket nem az egyéni haszonszerzés motivál, hanem az emberiség energiagondjai megoldásának nemes ügye iránti elkötelezettség. A rövid távú hasznot preferálók szemében ezek az emberek furcsák, sõt gyanúsak. A megújuló energiaforrásokkal szemben is fölvethetõk környezetvédelmi kifogások, jóllehet ezek meg sem közelítik a fosszilisek negatív hatásait. Pl. hazánkban a vízenergia ellenzõi vannak sokan. Dr. Szász Gábor és Végh Ferenc |
Hozzászólások
Ez mindennel így van.Ma a haladás legfőbb akadálya,az állami bürokrácia,melynek legfontosabb feladata a monopoliumok védelme,az állampolgárok öntevékenységétől.