 |
 |
 |
Itt megtalálsz minket
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
  |
Bejelentkezés
| Neomarxizmus és kis jégkorszak |
| 2007. április 14. szombat, 20:53 |
|
Miféle háborúk és konfliktusok veszélyeztetetik majd a világot harminc
év múlva? Ezt a kérdést tette fel a brit védelmi miniszter
stratégáinak. A válaszon maga is elcsodálkozott: a hadsereg képviselõi
leginkább a globális, középosztályban kifejlõdõ neo marxizmustól
tartanak. A tanulmány szerint a terrorizmus által okozott károk a jövõben is kisebb arányban nyomják majd a döntéshozók vállát, de csak azért, mert azt „brutális új konfliktusok" árnyékolják be, melyek 2037-ben sokkal inkább fejtörést okoznak majd a világnak. Chris Parry admirális vezetésével egy ötven fõs csoport állította össze a következõ évtizedek legfontosabb veszélyeinek prognózisát, amely írás azonban inkább valószínûség alapú, mint sem elõrejelzés értékû - nyilatkozta a 90 oldalas tanulmányról maga Parry a Guardian magazinnak. A „Jövõbeli stratégiai összefüggés" címmel megjelent kiadvány célja az volt, hogy Anglia felkészülhessen a holnap katonai kihívásaira. Az összeállítás Parry szerint sokakat meg fog lepni, mert az ellenség a jövõben mindig máshonnan fog lecsapni. Az írás „klasszikus" megállapításai közé tartozik többek között azon új fegyverek elterjedése, melyek elektromágneses impulzusokkal az elektronikai rendszereket megzavarják, ezzel városokat, gazdaságokat bénítva meg. Felsorolásra kerülnek régi fegyverek is, mint például a neutronbomba, mely az egyre sûrûbben lakott és etnikai konfliktusoktól megtépázott földrészeken újra bevetésre kerülhet, így okozva rengeteg ember halálát és az infrastruktúra ellehetetlenítését, elsõsorban valamely fanatikusok tevékenysége miatt. Aztán ott vannak azok az egyelõre ismeretlen fegyverek, melyeket a technika fejlõdése hoz majd magával, végül azokat a terroristákat is megnevezik, akik harminc év múlva már „koalícióra" lépnek egymással, így alkotva egy esetleges ultranacionalistákból, vallásos fanatikusokból és szélsõséges környezetvédõkbõl álló furcsa egyveleget. De ezek mellett még több oldalt szenteltek más veszélyforrásoknak, amelyek nem annyira a katonai erõszak eszközeinek vagy cselekményeinek a bemutatását, hanem sokkal inkább azok táptalaját igyekeznek feltárni. A Guardian által kommentált jelentés készítõi felhívják a figyelmet arra, hogy 2010-ben a föld lakosságának több mint a fele nagyvárosokban fog élni, sokan közülük azonban nyomornegyedekben. 2035-re ez az arány elérheti a 60 százalékot is, ami a munkanélküliséggel és különbözõ nélkülözésekkel együtt szociális elégedetlenség hajtómotorjává válhat. A brit védelmi minisztérium kutatói attól tartanak, hogy különösen Afrikában és Közel-Keleten egyre nagyobb lesz az emberek napi harca pusztán az életért. 2035-re 8,5 milliárd földön élõ összlakos-számot prognosztizálnak, melynek 98 százaléka fejlõdõ országok polgárai lesznek. Például Szaúd-Arábia fiatal generációja számára elég sötét jövõt fest a tanulmány, miszerint a helyi munkanélküliséggel szembesülve az élettel szembeni várakozásaik aligha fognak beteljesülni, ami azonban gyújtózsinórként szolgálhat egy konfliktus kirobbanásához. Ki tudná megmondani már most, hogy a világszerte növekvõ antikapitalista, illetve a jelenleg fennálló gazdasági rendszer ellen irányuló negatív hangulatból mi bontakozhat ki? A tanulmány szerzõi explicit módon az iszlám ellenállásáról is beszélnek, azonban nem csak a szakállas mullahokra és követõikre gondolnak. Az elemzésben még Marxot is megemlítik, mint akinek ideológiája a jövõben akár meg is valósulhat. A tanulmány jegyzõi úgy vélik, hogy a középosztály felõrlõdik a növekvõ szociális elszegényedés és a szupergazdagok életszínvonalának hatásai miatt, amely viszont õket egy ütõképes érdekszövetségbe „kovácsolhatja". Ez a szövetség aztán politikai eszközökkel, immár határokon átívelõ módon küzd érdekei megvalósításáért. A világpolgárok boldogulásukat „rideg vallási rendszerekben" kereshetik, beleértve a „vallásos ortodoxiát és ideológiai, politikai doktrinákat". Parry emberei szerint harminc év múlva az akkorra már jócskán elõrehaladott állapotban lévõ nemzetközi integráció az államok közötti háborúzást idejét múlttá teszi. Ehelyett „közösségek közti konfliktusok" lesznek jellemzõk, azaz polgárháborúk, törzsi villongások, vagy osztályok közötti ellenségeskedés. A biztonsági rendszerek összeomlásának komoly következményei lehetnek, ahogy a Daily Telegraph - meglehetõsen szkeptikus - kommentárjában olvasható. Itt igencsak furcsának találják, hogy az ötvenfõs társaság éppen 2037-et vette célba „rémképeivel", holott Nostradamus a 11. században épphogy 2038-ra jövendölte meg a világvégét. A Telegraph újságírója gyorsan azt is hozzáteszi, hogy Nostradamus jóslatai már 1666-ra, 1734-re, 1886-ra, de még 1943-ra sem jöttek be. A londoni stratégák jelentésébõl a klímaváltozás kihatásai sem maradhattak el. A kutatók ebben a témában egy már réges-régen közismert dologgal foglalkoznak, nevezetesen a Golf-áramlat legyengülésével, melyet az Atlanti Óceánba való édesvízi beáramlás okoz. Egy lehetséges hõmérsékletesésre figyelmeztetnek, mely hatása még a 17. és 18. századi „kis jégkorszakot" is felülmúlhatja. S bár a mozivásznon már többen megfestették ezt a víziót, a legújabb kutatások mégis ennek ellenkezõjérõl beszélnek. Német óceánológusok nemrég azt adták hírül, hogy a Golf-áramlat sokkal stabilabbnak tûnik, mint ahogy azt eddig gondoltuk. De hogy ez az elkövetkezõ harminc évben is így marad-e, azt persze nem lehet tudni. Végül éppen a magát nemrég atomnagyhatalomnak kikiáltó Iránnal kapcsolatban jutottak kedvezõ véleményre a londoni szakemberek: az ország stratégiai és gazdasági súlya tovább fog nõni, és legkésõbb valamikor 2020 után az iráni fiatalok nagy része a globalizáció és a sokszínûség híve lesz. Parry emberei szerint az iráni jövõ kifejezetten rózsás lesz: „Még az is elõfordulhat, hogy ha még bukdácsolva is, de megszületik egy életképes demokrácia." hetek.hu |
Hozzászólások
A közösségi társadalom előkészítése nélkül nem lehetséges a modern technikának az emberek szolgálatába állítása.
A "hetek" álságosan a "blaerizmust"az "újbaloldal"tévtanait propagálja. Ilyen írásokat csak kritikával tagyünk fel a marxista-kommun ista MUNKáSPáRT 2006 honlapjára!
erjedés, és egyben idegenellenesség a perifériákból kiinduló gazdasági menekültáradat miatt./A konkurrecia a bérmunkások között!/Politikailag nézve a szociáldemokrácia ahelyett, hogy a tőke alávetettjeit képviselné,áttért a középosztály védelmére,hiszen pontosan tisztában van azzal, hogy maga is a neoliberalizmus kiszolgálójává szegődött, mi több maga állt a jóléti állam leépítésének az élére saját gazdasági bázisát kiherélve.Nyilvánvaló, hogy a bérmunkások érdekeit csak egy radikálisabb, következetesebb baloldal lenne képes helyesen képviselni,de a nemzetközi tőkés restauráció is olyan törést okozott ezen a téren,amely nagyon megnehezíti magának a szétvert következetes antikapitalista erők újjászervezését is.Ebben a tekintetben a kapitalizmuspártivá szegődött szociáldemokráciának történelmi felelőssége van!Annyi bizonyos,hogy az úgynvezett középosztály egy részére további proletarizáció vár a tőkcentarlizáció és tőkekoncentráció világméretű felgyorsulása következtében, és a marxista erőknek azzal kell számolniuk, hogy még több, a kapitalizmus által tönkretett, lecsúszott kispolgár, még több lumpenproletár okozhat majd ilyen, vagy olyan gondot a kapitalizmus jövőbeni meghaladásában, és perzse a soraiban is.Aki másként gondolja, és valami tiszta szociális változásban reménykedik, az jobb ha orvoshoz megy!Az egész eddigi történelem által kitermelődött szennyet kell majd a történelem szemétdombjára vetni.
Ami pedig a középosztály úgynevezett újmarxista átállásának a felvetését illeti.Egy túlzó áltlánosításról van szó, hogy elméletileg megalapozza a középosztály majdani leépítését,és ezzel a még kevesebb létszámú tőkésosztály még több profitot zsebelhessen be az un. ultraimperialis ta /globális-teljes/világtröszt irányába haladva.Teljesen nyilvánvaló, hogy emiatt a középosztály egy része antikapitalista álláspontra fog áttérni, de nem az egész,ugyanis a tőkének szüksége van bizonyos létszámú "udvaroncra", és erőszakszervezetre, máskülönben nem tarthatja meg a hatalmát. A jelek arra mutatnak, hogy a tőke egyre erőszakosabb, intervencionist a módon lép fel nemcsak hazai, de nemzetközi terepen is, és ebben a támadásban egyre több szélsőjobboldali erő is aktivitást mutat fel.éppen ezért a munkásérdekek védelme előfeltételezi az antikapitalista baloldal antifasiszta jellegű jellegű összefogát, és szolidaritását is, valamint más antifasiszta erővel való szélesebb együttmüködés
megteremtését.Mert aki nem értené, a tőke világméretű centralizációja, és koncentrációja egy zsarnoki hatalom megteremtése felé mutat.Ezt a gazdasági, és egyben politikai hatalmat azonban az emberiség javára kell kisajátítani.Azaz a történelem úgy tette fel a kérdést,hogy :"Szocializmus, vagy barbárság."